2017. augusztus 5., szombat

Kisbakancs-túra a Büdös-hegyre, aug 5



„Harmadik az Isten igaza” – tartja a szólás-mondás. Ez nálunk be is igazolódott hiszen kétszer is el volt halasztva a kirándulásunk a fürdésnek alkalmatlan időjárás miatt. Most harmadik nekifutásnak július helyett augusztus 5-én szombaton sikerült megszervezni a túrát. Szerencsére kánikula jellemezte a napot, tehát ideális fürdésnek való időt fogtunk ki. Na de nemcsak fürödtünk, hanem túráztunk is.

Lassan 10 óra is lett mire mindenki összegyűlt és sikerült elindulnunk a Bálványos Resort szálloda mellől. 48-an vettünk részt, ebből 23 gyerek volt. Ahogyan bementünk az erdőbe, egyből kellemesebb-lélegezhetőbb levegőt vehettünk a tüdőnkbe. A Büdös-hegy megkerülése volt az elsődleges célunk. Felkapaszkodtunk a hegyhátra, majd egy jókora ereszkedő után megérkeztünk a Gyilkos-barlang szájához. Itt figyelmeztettük a szülőket, hogy ügyeljenek gyerekeikre, csakis kintről nézhettük a barlang száját. Rögtön a barlangtól picit lennebb a Madártemető nagy kiterjedésű gödrét néztük meg, majd a Buffogó-láp – Büdös-barlang útvonalat kereszteztük.

Innen egy sétaúton élvezhettük az erdő hatalmas bükkfáit, majd egy evésszünetet is beterveztünk. Pihenő után rövid kapaszkodóban volt részünk, majd egy keskeny ösvényen közelítettük meg első ízben a Timsós-barlangot, majd rögtön utána a Büdös-barlangot. Nagy sikere volt a gyerekek  körében. Mivel itt jól látszott a gázszint ami alá nem szabad  hajolni, így már a  nagyobbacska gyerekek is tapasztalhatták a mofettázás élményét.

Csoportkép készítése után visszamentünk a kiindulási pontunkhoz, majd lesétáltunk egy kellemes erdei ösvényen az Apor-lányok feredőjéhez. Addig is még meglátogattuk a Bálványos szálloda háziállatkertjét. A feredőnél igyekeztünk kipróbálni mindent, a szemvíztől az ivóvízig, a kismedencétől a nagyobb medencéig és persze a minijátszótér sem maradhatott ki. Mindenki kedvére szorakozhatott és mikor jóllaktak a vízből hazamehettek. Így is tettünk mi is délután 3 óra körül búcsúztunk a még ottmaradt társainktól és pontot tettünk kirándulásunk végére.

Köszönöm minden lelkes gyereknek és szülőnek, hogy együtt járhattuk be a Büdös-hegy környékét. Utóiratként a mai nap legmenőbb szava a gyerekek körében, hát mi lett volna más mint..... „büdi”.

Fotók:

2017. július 2., vasárnap

Lakóca-túra, júl 1



A közelgő Vándortábor túráját jártuk le szombaton immár második alkalommal. Ketten voltunk Kertész Csaba Zoltánnal, akivel a 4-es számú túrát rendezzük. Már kora reggel a helyszínen voltunk, Gelence község felső végében, ahonnan tervezzük az indulást a tábor alatt is. Hat órakor indultunk tehát a Kis Gelence-völgyön az erdőkitermelő úton. Jó iramban haladtunk a még hűvös reggelen. 6 km megtétele után néhány pillanatra megálltunk kifújni magunkat, hiszen ezen a helyen letérünk az erdei útról és a Zernye-havas oldalában megkezdjük a kemény kapaszkodót. Szerencsére az utóbbi napokban nem volt eső, így a meredek erdei ösvény nem volt sáros. Itt is jól bírtuk szusszal, jóformán meg sem álltunk a Zernye-csúcs alatti nyeregig. Természetesen itt hosszabb időre megálltunk, kifújtuk magunkat, Csaba még egy rádiós összeköttetést is lebonyolított.

Reggel fél 9 is elmúlt amikor továbbálltunk. Kelet felé indultunk a kék pont jelzésen, amely Zaboláról jön és a Lakóca felé tart. A Kóróbércig kevés a szintemelkedés ezért elég gyorsan tudtunk haladni. Eleinte erdőben, majd egy nagy tisztást szeltünk át. A Kóróbércnél elértük a Kárpátok főgerincjelzését, a piros sávot. A Lakóca felé vettük az irányt, dél irányba. Folyamatos emelkedőben volt részünk a hatalmas fenyvesben. Lehetett hallani ahogyan a szél mozgatja a fák tetejét, ebből következtetve, hogy a tetőn szeles időben lesz részünk. A Szélkaput elhagyva, hamarosan kikerültünk az erdőből és a Lakócáig tartó rövid szakaszt a gyephavason jártuk le. Fél 11 –re érkeztünk a Lakóca meteoállomás mellé, 17 km gyaloglás és 1200 m szint leküzdése után.

A szél nagyon erősen fújt, de mégis leültünk pihenni és falatozni. A táj elég párás volt, de a Csukásig, illetve a Nemeréig halványan de el lehetett látni. Egy óránál is többet időztünk amíg Csaba bevárta a rádiós kollégáit, akikkel majd a későbbiekben egy versenyen vettek részt. Így aztán a visszafele utat egyedül jártam le.

Már szinte delet ütött az óra amikor elbúcsúztam Csabáéktól és elindultam lefele. Ugyanazt az utat követtem mint felfele jövet. Egyedül lévén elég szaporán lépkedtem, na meg a lefele menet is sokat segített. Ennek köszönhetően alig 3 óra alatt visszaértem az autóhoz.

Fotók:

2017. június 27., kedd

Kisbakancs-minitábor Székelyzsomboron



2017 június 24-én szombaton délelőtt igen kellemes idő fogadott Székelyzsombor községben. Az előrejelzések be is igazolódtak, eső nélkül megúsztuk, mi több nagyon szép volt egész hétvégén. Érkezési sorrendben mentek ki a résztvevők az állatparkba. 86-an voltunk, ebből 40 gyerek. A nagy többség sátorban aludt, így jelentős idő telt el ezzel és közben a regisztrációval. Már Karcsi bácsi – a tulajdonos – készítette az esti tokányhoz a belevalókat.

Délután egy rövid sétára indultunk a farm mögötti dombra. A vacsora előtt pont jól is fogott. Visszatérve a farmra, Karcsi bácsi bemutatta az érdeklődőknek az állatparkot. A bölénytől a vaddisznóig, az emutól az alpakáig, a szarvastól a páváig, mindenről esett egy-egy nagyon érdekes történet, tudnivaló.

Ezek után kora este elkészült a közös tokány, amelyet több részletben fogyasztott a társaság a helyszűke miatt. A finom étel mellé különböző italokat is lehetett vásárolni a háziaktól. Estére meggyúlt a tábortűz is, amely hivatalosan pontot tett a nap végére.

Másnap reggel nem volt okunk sietségre. A reggeli után következett a táborbontás, majd az elmaradhatatlan csoportképünk. Miután a helyi szalámikból és pástétomokból sikerült beszerezni a szükséges adagot, elbúcsúztunk Karcsi bácsitól. A társaság egy részétől is elbúcsúztunk, a többiekkel pedig meglátogattuk a székelyzsombori várromot. Kár érte, hogy ki van téve az enyészetnek, hiszen sok érdekes rendezvényt lehetne szervezni ezen a hangulatos helyen. A vár látogatása után eljött a búcsúzkodás ideje, majd mindenki hazatért.

Köszönet minden résztvevőnek, hogy eljöttetek, Szász Ági ötletgazdának és nem utolsó sorban Karcsi bácsinak a fogadtatásért.

Fotók:

2017. május 29., hétfő

Jubileumi túra a Bucsecsben, máj 27-28



2017 május 27-én szombaton reggel 14-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Majd később még két személlyel gyarapodott a társaságunk, így 16-ra bővültünk. A kétnapos túra célja ugyanazon útvonal bejárása mint 25 évvel ezelőtt, amikor beiratkoztam a háromszéki EKÉ-be és részt vettem akkoriban az első túrán az egyesületen belül. Természetesen a hegyhez való utazás is retró stílusban történt, éspedig vonattal ugyanúgy mint akkor.

Predeálról indultunk baróti, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi túratársakkal (1000 m / 6,50 h). Egy 6 km-es gyaloglás következett Paraul Rece felé a műúton. Ez könnyedén és gyorsan ment a friss erőnek köszönhetően. Letértünk a műútról és a Dihám menedékház felé tartottunk, eleinte egy köves erdei úton, majd egyre sárosabb turistaúton. Na de gondok nélkül érkeztünk meg az előbb említett menedékházba, ahol bent kellemes meleg fogadott (1350 m / 9,15 – 10-30 h). Reggeliztünk, pihentünk és élveztük a ház kényelmét.

A menedékháztól a Forrásrét (Poiana Izvoarelor) menedékház irányába indultunk. E két épület között nagyon kopott jelzéseket találtunk. Erőss kaptatóval indultunk neki a hegynek, majd egy erdei úton folytattuk. Jelzések hiányában egy picit hamarabb tértünk le erről, de nem okozott semmi problémát, mert a későbbiekben megtaláltuk a rendes turistautat. Egy tisztásról gyönyörűen látszott a Bucsecs keleti része, felhővel a tetején és napsütötte oldalával. Megérkeztünk a Forrásréti-menedékházhoz, ahová nem mentünk be (1450 m / 11,30 h).

Továbbálltunk és hamarosan a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu) érkeztünk, egy túracsomóponthoz. Itt már sötétebb felhők kezdtek leereszkedni, sőt egy kis jégeső is esett, de hamar elállt. A Tache Ionescu-féle nyári úton mentünk a Malaiesti-menedékház irányába. E kényelmes turistaösvényen igen jól haladtunk, a Nagy Buksoj-völgy kereszteződésénél igen szép kilátásban volt részünk a fejünk fölé magasodó sziklákkal. Egy meredekebb emelkedő leküzdésével megérkeztünk a La Prepeleac nevű kilátóhelyhez, mai útvonalunk legmagasabb pontjára (1850 m / 13,10 – 13,30 h). A Barcasági medencére volt kilátásunk és a Keresztényhavas felől jövő hatalmas esőfelhőre, amely egyre jobban közeledett felénk. Fantasztikus látvány volt megfigyelni ezt a jelenséget. Előkészítettük az esőköppenyeket és folytattuk utunkat tovább. Közben eleredt az eső is, de jóval komolyabbra számítottunk. Na de ezmiatt nem búsultunk. A menedékház felé egy ereszkedő következett, majd megérkeztünk a szálláshelyünkre (1720 m / 14,30 h).

A Malaiesti menedékház elég üresen fogadott, meglepetésünkre csak a mi csapatunk volt jelen. Későbbiekben még jött egy kislétszámú csoport. Úgyhogy az egész menedékházat magunkénak éreztük az elkövetkező órákban. Óriási meglepetésben volt részem itt, hiszen ez évforduló alkalmából murkos tortát készített nekem és felcipelte a hegyre Melkuhn Andrea. György Sándor meg finom gyomorkeserűvel lepett meg. Meg sem tudtam jóformán szólalni, csak hümmögni. Mindenki kapott a finom süteményből és páleszból. A délután és este további része nagyon jó hangulatban telt, köszönet érte a baróti barátainknak (Molnos Zoli és Gazdag Álmos) akik rengeteg vicceikkel szórakoztattak. Ki is érdemelték a menedékházas komédiások nevű szerepet.

Másnap reggel ködös időre ébredtünk. Már 6 órakor volt az ébresztő, hogy idejében tudjunk indulni. Reggeliztünk, összecsomagoltunk, rendet raktunk a szobában és indultunk (1720 m / 7,15 h). Már az indulás egy jó kaptatóval kezdődött fel a Padina Crucii-gerincre. Onnan egy kényelmes ösvény vezetett a Cigány-tóig. Sajnos a köd miatt nem sokat láttunk. A tótól átharántoztunk a Cigányok-nyergébe, a menedékhely mellé (2180 m / 9,30 – 9,45 h). Itt más turistákkal találkoztunk, akik még pihentek odabent, de a mi nagycsapatunk megérkezésekor kénytelenek voltak felkelni. Folytattuk utunkat a Létrás-csúcs (Scara) felé. A táj egyre havasabb volt. A köd most sem engedett fel egyáltalán, amit nagyon sajnáltunk, hiszen csodálatos kilátásban lett volna részünk főleg ezen a szakaszon. A Létrás oldalában eljegesedett szakaszokon mentünk át, fokozott elővigyázatossággal. Ezekután megszűntek az úgymond tehnikaibb szakaszok és a gyephavasra kerültünk. A csúcs mellett mentünk el, majd beereszkedtünk a Malaiesti-kéményeknek a nyergébe. Innen egy hosszadalmasabb de könnyű emelkedő következett az Omul-menedékházig (2507 m / 11,20 – 12,15 h). Finom zöldséglevest ettünk, majd saját ételeinket is fogyasztottuk és pihentünk az amúgy hideg ebédlőben. Sokat nem is lehetett pihenni a hideg miatt, igyekeztünk továbbállni.

Csúcsfotó, csoportkép után megkezdtük a hosszú ereszkedést a Szarvasok-völgyén (Valea Cerbului). Problémamentes ereszkedés volt nem túl gyors iramban. Néhány zergét is megfigyelhettünk utunk során. Két síző használta ki a völgy utolsó hófoltjait. A Kostila-tisztásról egy erős ereszkedővel jöttünk be a Busteni-Gura Diham útjára. Ezen már egy utolsó sétával legyalogoltunk Busteni vasútállomásra (800 m / 16,20 h).

Hála és köszönet e csodálatos csapatnak akik eljöttek velem e megemlékező, számomra nagyon fontos túrára. Nagyon jó csapat verődött össze és igen jó hangulatban voltunk. Két nap alatt rengeteget kacagtunk, szerintem néhány évvel tovább fogunk élni emiatt. Én személy szerint merem garantálni, hogy az eljövendőben is lesznek hasonló túrák, ahová mindenkit szeretettel várok. Még egyszer köszönöm, szuperek voltatok!

Fotók: