2018. február 11., vasárnap

Farsangi-túra, feb 10



2018 február 10-én szombaton, Gajdó Éva tagtársunk vezetésével, egy igen jó hangulatú farsangi kiránduláson vettünk részt, amelyen 32-en voltunk jelen. Helyszín a Bodzai-hegység nyúlványán található 1223 m-es Dobollói Piliske volt. Már indulás előtt jónéhányan elővették a farsangi időszakhoz illő álarcukat, érdekes hangulatot varázsolva Dobolló falujában. Túravezetőnk jókedv-módban ismertette a kirándulás információit és indulhattunk is (600 m / 9,00 h).

A falu patakán átívelő keskeny hídon kezdtük az utunkat, ahol meg is történt a népszámlálás. Egy hosszú tisztáson viszonylag meredek emelkedőben volt részünk, amelyet a szerpentines út enyhített. Az első kapaszkodó után szép rálátásunk volt az alattunk elterülő falura. Célunkat csak sejteni lehetett, hiszen a ködös időjárásban nem igazán akarta mutatni havas tetejét a Piliske. Egyre fennebb haladva, nőtt a hóréteg vastagsága. Laza tempóban jártuk végig amúgy az egész kirándulást, bőséges pihenőkkel tűzdelve. A ködben néha-néha kinyílt egy „ablak”, amelyen keresztül pontosan a Fogarasi-havasok gerincrészlete látszott.

A csúcs előtt már jó lábszárközépig lehetett a friss hóban járni, igazi téli kondíciók között. Pontosan fent a csúcson – mire a társaság minden tagja megérkezett – már ropogott is a tűz (1223 m / 11,00 – 12,30 h). Aki eddig nem volt álarcban, most elővette sajátját és beöltözött. Jóformán mindenki nagyon érdekes jelmezben volt, a többség saját kezüleg készítette el. Csúcsfotó után előkerültek a finomabbnál-finomabb falatok, sütésre felkészítve. Időközben kisütött a Nap is, sugarai ereje olvasztotta a fák hegyén lerakodott havat, amelyet bőségesen ontott ránk és ételeinkre. Természetesen egyáltalán nem zavart, sőt hangos nevetésekkel zártunk minden egyes hózuhatag részletet.

Evés után a csúcsról lennebb jöttünk egy tisztás szélére, ahonnan gyönyörű kilátásunk volt a havas erdőkre, a Bodzai-hegység egy részére. Egy másik tisztáson mókás hóembert készített a társaság, büszkén fotózkodva vele az elvégzett munka után. Lefele jövet jól lehetett érezni a Nap erejét, elég hamar olvasztotta az egyre kisebb hóréteget. Kilátásban nem szűkölködtünk, hiszen az Alsó Háromszéki-, illetve a Barcasági-medencék szépen látszottak a településeikkel együtt.

Hamarosan visszatértünk az autóinkhoz 13 km gyaloglás után (600 m / 14,20). A kirándulás véget ért, de nem a társaság együttléte. Uzonban egy csárdában telepedtünk le, ahol levezetésképpen mindenki elfogyaszthatta étkét-itókáját hangulatos beszélgetés közepette.

Köszönjük Évának a szervezést, mindenkinek a kellemes társaságot. A túra alatt érződött a tenni akarás a Háromszéki EKE berkeiben is, remélem beérik ennek gyümölcse. Van jövőnk!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2063826483642363.1073741962.100000450948657&type=1&l=800cec23f3

2018. február 5., hétfő

Keresztény-havas-túra, feb 4



2018 február 4-én vasárnap, 19-en gyűltünk össze Alsó Tömösön a vasútállomás mellett (600 m / 8,30 h). Kézdivásárhelyről, annak környékéről és Sepsiszentgyörgyről voltak a résztvevők.  A túraismertető után kék kereszt jelzésen indultunk a Nagy Lámba-völgy irányába. 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk a szűk völgyben. Az út felétől az addig latyakos útszakaszt, havas táj váltotta. Szerencsénkre valaki megjárta előttünk néhány nappal a völgyet lefele irányban, így nekünk nem volt egyáltalán nehéz dolgunk az előrehaladásban.

Az erdőkitermelő út enyhén emelkedett, azonban ennek végétől egyre jobban kellett kapaszkodnunk a kanyargós erdei ösvényen. Egyáltalán nem siettünk, volt időnk bőven. Az erdei ösvény utolsó szakasza ismét kellemes sétává változott, majd hamarosan kiértünk a gerincre (1450 m / 10,45 – 11,15 h). Itt bevártuk a társaság minden tagját. Közben az időjárás eléggé zimankóssá változott, ideje volt felvenni a szélkabátokat is.

A gerincen hamarosan a Ruja-tisztás szélét értük el, ahol sízők tömegével találkoztunk. Egy sípálya szélén mentünk fel, igyekezvén nem zavarni a téli sportok kedvelőit. Sajnos ködös időjárásban volt részünk, így kilátásban nem reménykedtünk. A felvonók alatt mentünk tovább, majd egy utolsó kapaszkodó után a csúcsot is elértük (1799 m / 12,30 h). Kis időt töltöttünk fent, hiszen a köd miatt egymáson kívül nem láttunk semmit.

Visszatértünk és ereszkedésünk során a Julius Römer-menedékházba tértünk be (1605 m / 13,15 – 14,30 h). Óriási tömeg volt a ház előtt és természetesen bent is. Várokoztunk és türelmünknek meg is volt az eredménye, hiszen jóformán mindannyian kaptunk helyet. Így már kellemesebb volt a pihenés és jóízűen fogyasztottuk el az elemózsiánkat.

Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd a piros kereszt turistajelzésen elindultunk lefele. Igyekeztünk inkább a turistaösvényt követni, hogy kerüljük a sízőket. Lennebb érve kiértünk a ködből és csodálatos kilátásban volt részünk Feketehalom felé. Nem mentünk le teljesen, hanem a Fenyő-sípálya felé harántoztunk Brassó Pojána felett. A működő hóágyúk mellett sokszor teljesen megteltünk hóval, de ezt élvezetesnek tartottuk. A sípályákat elhagyva Brassó Pojána alsó részét megkerülve a Gunesch-úton jöttünk le a Salamonkőhöz. Innen egy pár perces sétával a városi buszállomás végéhez értünk, ahol pontot tettünk e szép nap végére (600 m / 17,20 h).

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki eljöttek a túrára. Nagyon jó hangulatot teremtettetk és máskor is szeretettel várunk Benneteket.

Fotók:

2018. január 22., hétfő

Nagy-kő-havas munkatúra, jan 21



2018 január 21-én vasárnap munkatúrát szervezett a Négyfalusi EKE. Különböző élelmiszereket és egyébb a menedékházhoz szükséges dolgokat kellett felvinni. Nagyjából 25-en voltunk, ez a szám elég soknak bizonyult a felcipelendő dolgokhoz képest, legalábbis jómagamnak kevésnek tűnt a súly.

Na de természetesen emiatt nem szomorodtunk el, hanem szaporán kezdtük is a menetelést a Malomdomboktól (600 m / 9,45 h). Az előző napok havazásai igazi téli tájat varázsolt az egész térségre, tiszta öröm volt végre hóban gyalogolni. A munkatúra résztvevői hosszú kígyózó sorban lépegettek felfele a szerpentines úton. Sok pihenőre sem volt szükség, inkább a  folyamatos gyaloglást választotta a társaság. Minél fennebb egyre nőtt a hó vastagsága, de ez nem okozott gondot, hiszen kényelmes ösvény volt törve benne. Néha a szél meglebbentette a fák tetejét, ahonnan lényeges mennyiségű havazót kaptunk a nyakunkba. Szórakozásnak tökéletes volt.

A menedékház előtt szép kilátás volt a Csukás-hegység irányába, illetve a Barcasági-medencére (1630 m / 12,00 – 13,30 h). Bent már vártak ránk a kedves gondnokok – Anikó és Attila – akiktől nem maradt el a szuperfinom menedékházas leves. Nagyon jó hangulatban telt el az ottlét, számomra kiderült, hogy a Négyfalusi EKE újraalakulása óta ez volt pontosan a 200-ik túrája. Ezúton gratulálok nekik.

Pihenés után búcsúzkodtunk. A társaság kissé szétvált, mivel néhányan a csúcsra is szerettek volna kimenni. Volt aki a menedékházban maradt és volt aki elindult lefele. Én az utóbbiak közé tartoztam. Kényelmesen jó iramban haladtunk, ennek köszönhetően jó idejében visszaértünk az autóinkhoz (600 m / 15,00 h).

Köszönöm a Négyfalusi EKE társaságát és igyekezni fogok máskor is részt venni főleg a munkatúrákon.

Fotók: