2017. december 4., hétfő

Nagy Piliske-túra, dec 3



2017 december 3-án vasárnap 28-an gyűltünk össze a tusnádfürdői vasútállomás mellett. A Csíkszéki EKE turistái is megtiszteltek jelenlétükkel. Borongós volt az idő, napsütésbe nem igazán reménykedtünk, sőt az előrejelzések későbbre havazást ígértek. Sajnos abból a havazásból jókora zápor lett pontosan délben.

Indultunk tehát a vasútállomás mellől a Nagy Sólyomkő irányába (600 m / 8,20 h). Épp az indulás után egy utcával hamarabb tértünk le balra pontosan az Olt-folyó medre mellett. Ennek egy picit megittuk a levét, mivel a Sólyomkő alatt kanyarodó erdei úthoz későbbiekben fel kellett kapaszkodnunk egy sűrű erdőben. Végre aztán megvolt az utunk és hamarosan elértük az ösvényt is, amely kényelmes szerpentinek segítségével felvezetett a Nagy Sólyomkő tetejére (820 m / 10,00 – 10,30 h). Tusnádfürdőre szép kilátásunk volt, de a Csomád-hegység teteje felhőbe takarózott. Itt felkértük Tőke Dénes barátunkat - a Csíkszéki EKE tagját - egy helyismertetőre. Csodálatos szónoklatát a társaság valóságosan „itta”  a szavait. Többek között a Hargita- és a Csomád hegységek eredetéről esett szó.

E valóságos geológia óra után indultunk a Sólyomkő gerincén felfele, jelzetlen ösvényen. Eleinte meredekebb kapaszkodóban volt részünk, majd a főgerinchez közeledve egyre enyhült az emelkedő. Elértük a Hargita főgerinc útját, amely kék sávval van jelölve. Innen egy kényelmes séta után érkeztünk a Nagy Piliske alatti vadászházhoz (1250 m / 11,30 – 12,30 h). Tűzgyújtás és különböző finomságok sütögetése következett. Szerencsére sikerült megsütni az ennivalókat, hiszen rögtön utána a beígért havazás helyett kezdett zuhogni az eső. Sajnos ez igen lerövidítette az ottlétünket, pakoltunk is össze és egy esős-füstös csoportkép után indultunk is lefele.

A kék kereszt jelzésen, a Bánya-patak völgyében, kényelmesen jutottunk le Tusnádfürdőre (600 m / 14,00 h). Jóval hamarabb leértünk mint amire számítottunk, sajnos nem engedte meg eléggé az időjárás az egymással való bővebb beszélgetéseket. Így aztán szépen elbúcsúzkodtunk egymástól és hazamentünk.

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak, hogy együtt lehettünk.

Fotók:

2017. november 26., vasárnap

Ősz vége a Keresztényhavason, nov 25



2017 november 25-én szombaton, ketten Melindával úgy határoztunk, hogy a brassói EKÉ-sekkel is elmegyünk túrázni. A gyerekek a nagyszülőkkel maradtak, így csendesebb kirándulásnak néztünk elébe.

12-en indultunk a brassói Rakodó negyedi végállomásból (550 m / 8,10 h), Blénesi György vezetésével. A napsütéses reggelen igen jókedvvel másztunk ki a Cenk nyeregbe. Szép egyenletes ütemben haladtunk. A nyeregből egy rövid pihenő után a kék úton folytattuk gyaloglásunkat. Igazi őszi táj fogadott, a Nap besütött a lombjaikat már elhullatott fák közé, szaporán tapostuk az avart. Rendre elhagytuk a Stechil tisztást és a Rókapadot, majd egy nagyobb hosszantartó emelkedő után a Nagy Krukk-csúcs alatti tisztásra értünk (1450 m / 11,00 – 11,15 h). Itt rövid kajaszünetet tartottunk, majd továbbálltunk.

Lassan megjelent a hó is, csillogott-villogott a nap sugarában. Egy könnyebb terep következett, szép kényelmes széles ösvény. Útközben a fák letört hegyeit távolítottuk el az ösvényből. Egy jókora maci lábnyomát is követtük szinte egészen a Ruja tisztásig. A Ruja tisztáson már téliesebb időjárás fogadott, 5-10 cm-es havat tapostunk. Felsétáltunk a Römer menedékházig, ahová néhány fotó elkészítése után bementünk pihenni (1604 m / 12,45 – 13,40 h). Jólesett falatozni az itthoni kajából, de még jobban esett az ott főzött fuszulyka leves piros hagymával.

Energiafeltöltés után a ház előtt csoportképeket készítettünk, majd indultunk lefele. A Vörös úton mentünk le egészen Brassó Pojána szélébe, majd a sípályákat keresztezve kikerültük a települést. Legyalogoltunk a Kis Pojanába, ahonnan szép kilátás nyílt a Bucsoiu havas csúcsára. Innen a Lehmann-úton kanyargóztunk le a Salamonkőhöz. Itt már kezdett szürkülödni, de a túrának is a végén jártunk (600 m / 16,45 h). Még lesétáltunk pár száz métert az autóbusz állomásig, hiszen újabban a busz nem jön fel a Salamonkőhöz. A buszban volt időnk mindenkitől elbúcsúzni és örvendtünk, hogy ilyen kedves személyekkel tölthettük napunkat a Keresztényhavason.

Köszönet Blénesi Gyurinak és társainak a túrát és biztosan fogunk még találkozni az elkövetkezőkben.

Fotók:

2017. november 6., hétfő

Nagyhagymás-túra, nov 5



2017 november 5-én vasárnap 13-an gyűltünk össze Balánbánya végében, a Szék-pataka torkolatánál. Gyönyörűszép idő ígérkezett és ez meg is valósult a nap hátralevő részében. Miután megtörtént a túra rövid ismertetése, indultunk is neki a hegynek a piros háromszög jelzésen (750 m / 8,20 h). Eleinte enyhébb emelkedőket hagytunk maunk után, de a tisztás után jóval meredekebb terepet küzdtünk le a menedékház előtt. Néhányan már hamarabb felértek a házhoz és az Egyeskő szikláját is megmászták. Lassan, de biztosan mindenki megérkezett a menedékházhoz, ahol reggeliztünk (1505 m / 10,10 – 11,00 h).

Az idő nagyon kellemes volt, kihasználtuk a reggeli napsütést a házikó előtt. Ezek után folytattuk utunkat a Nagyhagymás csúcsa felé, piros sáv jelzésen. Jóval könnyebb terepen haladtunk, habár egyre fennebb a hó is kezdett megjelenni. Eddig csak foltokban találtunk, de már itt összefüggő hótakarót taposhattunk. Természetesen nem okozott a kis hó gondot az előrehaladásban. Fel is értünk idejében a csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk (1792 m / 12,45 – 13,15 h). Északra a Kelemen-havasok, a Gyergyói-hegység és a Csalhó látszott teljes egészében, nyugatra és délnyugatra a Hargita és a Görgényi-havasok húzódtak, a hargita háta mögött még a Fogaras egy része is kivehető volt. Továbbá délre a Csíki-és Háromszéki-havasok mögött a Kárpátkanyar hegyeit is jól ki lehetett venni, plusz a Bucsecs és a Királykő büszke ormai lehetőséget adtak megcsodálásukra.

Fényképezések után visszaindultunk az Egyeskő menedékház felé. A többnyire lefele menetelésnek köszönhetően jóval hamarabb visszaértünk (1505 m / 14,10 – 15,15 h). Ebédeltünk, majd még felmentünk az Egyeskőre is akik nem voltunk a délelőtt. Még pihentünk egy rövidet és elindultunk lefele. Itt is jóval gyorsabban haladtunk a gravitációnak köszönhetően. De próbáltunk nem sietni, hogy élvezzük a Nap utolsó sugarait. Szerencsésen visszatértünk az autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól, a következő viszontlátás reményében (750 m / 16,30 h).

Köszönöm mindenkinek a túrán való részvételt!

Fotók:

2017. október 18., szerda

Dél Hargita-túra, okt 15



2017 október 15-én vasárnap túrázni indultunk a Hargita-hegység déli részére. Hagyományosan vonattal és busszal utaztunk a kiindulási pontig, a Tolvajos tetőig. 11-en vettünk részt a túrán, Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről.

Még alig virradt, de mi már kint voltunk a Tolvajos tetőn, ahonnan indultunk (950 m / 7,15 h). Röviddel az indulás után, Tőke Dénes csíkszéki EKE oszlopos tagja, a Hargita-hegység teljes ismerője egy bemutatót tartott a térségről. Sajnos szürke homály jellemezte szinte az egész napot, amíg a gerincen vándoroltunk. Többnyire ködös volt az idő, így jelentősebb kilátásra esélyünk sem volt. Rendre hagytuk magunk mögött a Karós-, Tekerő-, Édesvíz- és Hirtelen pusztákat. A szürkeségben néha még felbukkant néhány őz, amelyet főleg az elől gyalogolók meg tudtak figyelni. A Tekerő-puszta végében tízóraiztunk is, de sokat nem lehetett üldögélni, hiszen hideg volt.

Megérkeztünk a Lucs mellékébe, a tőzegláp mellett haladtunk el, majd kiértünk a Csíkszentkirály – Büdösfürdő tökéletes aszfaltszőnyeggel ellátott műútra. Ezen még mentünk 4 km-t és megérkeztünk Büdösfürdőre összesen 15 km gyaloglás után. Ki lehetett próbálni a mofettát, lehetett kortyolni a borvízből, majd a Keleti Kocsmában telepedtünk le ebédelni és közben társalogni(1250 m / 11,40 – 13,00 h). Csoportkép készítése után indultunk Csíkszentkirály felé.

Útvonalunk eddig sem volt nehéz, de innen jóformán végig lefele tartottunk. Volt időnk bőven még gombászni is. Az időjárás kezdett barátságosabb lenni,  a Nap is kisütött. Leérkeztünk ismét a műútba, ahonnan négy társunk Csíkszereda felé tartott. Mi pedig legyalogoltunk Szentkirályba a műút mentén. Végigmentünk a hosszú utcán, majd egy lengő hídon keresztül átmentünk az Olton. Hamarosan a vasútállomásra érkeztünk kb 30 km menetelés után (650 m / 15,30 h).

Meg szeretném köszönni Tőke Dénesnek a sok szép és hasznos ismertetőt, amivel szolgált az út során. És köszönöm a csodálatos társaságnak, hogy velem tartottatok e vasárnapon.

Fotók: