2017. május 22., hétfő

Kisbakancs-túra a Keresztényhavason, máj 21



Már a Brassó Pojána felé utazás egy kicsit „nyakatekert” volt, hiszen Brassóban egy maratonfutás rendeződött, így a Pojána felé vezető utat lezárták. Aztán Barcarozsnyó felől közelítettük meg az üdülőtelepet, emiatt egy órás késéssel indultunk útnak a gyalogtúrára.

35 résztvevő, ebből 16 gyerek vágott neki a nehéz gyerektúrának (1100 m / 10,00 h). Egy jó meredek emelkedővel kezdtük a napot egészen a Dreszter-tisztásig, ahol kifújtuk magunkat (1305 m / 10,40 – 10,55 h). A pihenő után még egy belevaló kapaszkodó következett, majd egyre pihentetőbbé vált az útvonalunk. Azaz pihentetőbb volt remélem a többiek számára, mert a mi kis Csongink a Dresztertől egészen a Ruja-tisztásig a hátihordozóban ordított rendíthetetlenül, hiába adtunk neki bármit. A fülem is sípolt belé. Aztán a későbbiekben kiderült, hogy a pelusból kifolyt a pisije és gondolom csípte is őt keményen. Biztosan emiatt fázott is, mert még a menedékházban is reszketett.

Na de visszatérve a Ruja-tisztáshoz, ott valahogy belealudt a bőgésbe a Csongi, így csendben folytattuk utunkat a csúcs felé. A gyerekek kivétel nélkül nagyon ügyesen kapaszkodtak felfele a meredek sípályán, majd onnan ki a csúcsra (1799 m / 13,10 – 13,30 h). Az idő változékony volt, hol sütött a Nap, hol beborult és fújt a szél. Szerencsére az esőt megúsztuk.

Lefele jóval gyorsabban haladtunk és megérkeztünk a Julius Römer menedékházhoz (1605 m / 14,10 – 15,30 h). Itt volt aki kint a teraszon foglalt helyet, volt aki bent a menedékházban. Jó gyerekbarát hely, játékokkal, kisággyal. Itt a Csongi fiúnk is rendbejött, száraz cuccba raktuk, szerencsére visszatért a kedve a normális kerékvágásba. Ezen úton is köszönjük Tamás Leventének és Orosz Fekete Eszternek meg családjának a hatalmas segítséget a száraz cuccal kapcsolatosan.

Lefele a Vörös-úton jöttünk le. A könnyű sípályán gondok nélkül ereszkedtünk be, majd a Fenyő-sípálya felé fordultunk, egy kényelmes erdei úton. Ezen értünk vissza az autóinkhoz, a túránk kiindulópontjához (1100 m / 17,10 h).

Köszönet minden gyereknek és szülőnek, hogy részt vettetek a túrán. És elnézést a reggeli kellemetlenségért, ami az odautazást illeti.

Fotók:

Erőss Zsolt TT - 50, máj 20



2017 május 20-án személyesen immár második alkalommal volt szerencsém részt venni e rangos teljesítménytúrán. Kora reggel felautóztunk Gyergyószentmiklósra, a Salamon Ernő gimnázium elé, ahonnan indultunk. Regisztráltunk, majd a köszöntőbeszédek- és koszorúzás után irány a Gyergyói-havasok (810 m / 7,00 h / 0 km).

Átszeltük a várost, majd folyamatosan emelkedtünk. Hátunk mögött egyre szebb kilátás volt a medencére. Az Alsó Visszafolyó-patak medrét követtük ezek után, majd a Kovács-kútjához kapaszkodtunk. Még egy szekérút következett és máris az első ellenőrző pontnál álltunk, a Borzóka-tetőn (1100 m / 8,15 h / 6,7 km). Pár perc erejéig szétnéztünk és a Görgényi-, illetve a Hargita-hegység kúpjait szemléltük.

Gyorsított lépésekkel folytattuk utunkat az Olt forrása felé. A Sípos-kő tetejéig kitartó emelkedőben volt részünk. Ez egyáltalán nem okozott gondot, főleg így friss erőkkel. A társainkkal való beszélgetések során jóformán észre sem vettük, hogy elhagytuk a tetőt. Majd amikor megkezdtük az ereszkedést, akkor tapasztaltuk a Sípos-kőtől való eltávolodást. Na de ennyi baj legyen, egy meredekebb ereszkedővel meg is érkeztünk a második ellenőrző ponthoz, az Olt forrásához (1220 m / 9,38 h / 14 km). Jót ittunk a híres forrásból és igyekeztünk is tovább.

Kereszteztük Kovácspéterben a Balánbánya – Gyergyószentmiklós megyei utat, majd folytatjuk tovább. Néhol csodálatos kilátásban van részünk a Nagyhagymás-hegység irányába. Az utunk laza, enyhe fel-le szakaszokkal amit nagyon élvezünk. A Felső Meggyes-pusztán találkozunk a Kárpátok főgerincének jelzésével amely a Nagyhagymás irányából jön és a Pongrác-tető felé tart. Ezt követjük mi is pontosan a harmadik ellenőrző pontig, amely a Pongrác-tetőn volt kihelyezve (1250 m / 11,16 h / 23,2 km). Itt nagy nyüzsgés fogadott, hiszen találkoztunk a más útvonalakon induló résztvevőkkel is. Finom hagymás-zsíroskenyeret ettünk, borvízzel csillapítottuk szomjunkat.

Egy igen rövid szakasz következett a négyes ellenőrző pontig. Széles erdei úton el is értük hamarosan a Nyerges-nyakban található pontot. Itt elhagytuk a főgerincjelzést is (1380 m / 12,01 h / 26 km).
A főgerincről letérve enyhe ereszkedőben volt részünk, majd szintén egy nagyon enyhe emelkedőt követtünk. Talán az egész teljesítménytúrának ez volt a legpihentetőbb 8 km-es szakasza. Egész jó iramban haladtunk, közben még fényképeztük a néha kitáruló tájat. Biciklis résztvevők nagy része is elhagyott bennünket. A Likas-tető alatt „suhantunk” el mi is, majd a Vinkli-puszta és a Cseh-temető következett. Lassan elénk tárult a Vit-havas sziklatömbje és a távolban a Csalhó impozáns alakja. A Vit-havas alatt találtuk az ötödik ellenőrző pontot (1410 m / 13,34 h / 34,5 km).

Innen kelet felé fordultunk egy erdei úton. A Lapos-kapu, majd a Lapos-hegy oldalában kényelmes úton haladunk. Többnyire lefele vezet utunk. Feltűnik az előttünk álló Csurgó-tető, ahol a következő ellenőrző pont kellett volna legyen a túraleírás szerint. Ennek ellenére a hatodik pont a csúcs előtti nyeregben volt. Ezt a későbbiekben fedeztük fel, amikor a térképet böngészve tapasztaltuk, hogy a hatodik pontból lefele kellett volna induljunk, ehelyett egy jó kapaszkodót kellett legyúrjunk (1350 m / 14,40 h / 40 km).

Az ellenőrző pont után tehát felkapaszkodtunk a Csurgó csúcsára, majd egy jó ereszkedő következett egészen a Lapos-patakáig.  A szalagjelzések elég hiányosak voltak, valaki lehetséges letéphette őket, mert találtunk darabokat az útvonalon. Szerencsére jó idő volt, mert másképp például ködben nagy tévelygések lettek volna e szakaszon. Átkeltünk a patakon és egy megerőltetőbb emelkedő után elértük a Kupás-gerincet, a hetedik ellenőrző pontot (1280 m / 15,40 h / 43,2 km).

Az utolsó szakasz, egy nem túl nehéz ereszkedővel kezdődött, beértünk a Kupás-patak völgyébe, majd onnan hamarosan kiértünk a Békás-szoros – Gyergyószentmiklós műútra. Ezen folytattuk felfele egészen egy gyorsított sétával pontosan a célig, a Gyilkos-tavi Napsugár villához (980 m / 16,46 h / 47,1 km). Megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, majd egy finom tokánnyal tettünk pontot a teljesítménytúra végére.

Fotók:

2017. április 23., vasárnap

Télies tavasz a Keresztényhavason, ápr 22



2017 április 22-én, szombaton reggel öten indultunk a Brassó végében található Salamonkőtől (650 m / 8,50 h). Csodaszép időnk volt, de az elmúlt napok heves havazása rányomta bélyegét a hegyekre és nemcsak. Már az autóparkolóban épp előttünk dőlt ki egy kb.20 m-es fenyőfa gyökerestül, a hó súlya miatt. Az indulásnál pontosan olyan volt, mintha januárban lettünk volna. 30-40 cm-es porhó és negatív hőmérséklet. A Salamonkő sziklákig egy erdőkitermelő úton mentünk, majd a sárga sáv turistajelzés bevezetett az erdőbe. Itt természetesen semmi nyom nem volt, nekünk kellett kitörni. Itt az elején nem is volt probléma, viszonylag jól lehetett haladni. Majd egyre fennebb már térdig gázoltunk a hóban és 10 óra után amikor jelentősen felmelegedett már comközépig is belesüppedtünk az immár vizes hóban. Nagyon nehezen ment a hótörés, jelentősen lelassultunk. A Drester-tisztásig szinte 4 órát küzdöttünk a nagy hóban (1305 m  / 12,30 h).

Itt azonban megváltozott a helyzet. Mivel a brassói maraton rendezvény résztvevői egy másik útvonalon jöttek a tisztásra, majd ugyanarra tartottak mint mi, így gyönyörű kitaposott ösvényt készítettek számunkra. Hát ez nagyon jól jött és jelentősen megkönnyebbült az előrehaladásunk. Mintha mozgólépcsőn lettem volna a nagy hótaposás után. Most már gondok nélkül felértünk a Nagy Krukk alá, majd innen a Ruja-tisztás egy futamodás volt (1550 m / 13,45 h).

Eléggé előrehaladott volt már az idő, késő délutánra haza kellett érnünk. Ezért nem mentünk fel a Römer menedékházig, hanem a Vörös-úton a sípályán lejöttünk Brassó Pojanába. (1050 m / 14,30 h). Április vége ellenére nagyon jó kondíciók között űzhették kedvenc sportjukat a sízők és hódeszkások. Itt aztán átadtuk magunkat a lustálkodásnak, annyira, hogy busszal jöttünk vissza Brassóba. Persze egy jólmegérdemelt finom leves után.

Igazi szép napnak tehettünk pontot a végére. Köszönet érte a lelkes kis csapatnak akik eljöttek velem.

Fotók: