2017. október 18., szerda

Dél Hargita-túra, okt 15



2017 október 15-én vasárnap túrázni indultunk a Hargita-hegység déli részére. Hagyományosan vonattal és busszal utaztunk a kiindulási pontig, a Tolvajos tetőig. 11-en vettünk részt a túrán, Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről.

Még alig virradt, de mi már kint voltunk a Tolvajos tetőn, ahonnan indultunk (950 m / 7,15 h). Röviddel az indulás után, Tőke Dénes csíkszéki EKE oszlopos tagja, a Hargita-hegység teljes ismerője egy bemutatót tartott a térségről. Sajnos szürke homály jellemezte szinte az egész napot, amíg a gerincen vándoroltunk. Többnyire ködös volt az idő, így jelentősebb kilátásra esélyünk sem volt. Rendre hagytuk magunk mögött a Karós-, Tekerő-, Édesvíz- és Hirtelen pusztákat. A szürkeségben néha még felbukkant néhány őz, amelyet főleg az elől gyalogolók meg tudtak figyelni. A Tekerő-puszta végében tízóraiztunk is, de sokat nem lehetett üldögélni, hiszen hideg volt.

Megérkeztünk a Lucs mellékébe, a tőzegláp mellett haladtunk el, majd kiértünk a Csíkszentkirály – Büdösfürdő tökéletes aszfaltszőnyeggel ellátott műútra. Ezen még mentünk 4 km-t és megérkeztünk Büdösfürdőre összesen 15 km gyaloglás után. Ki lehetett próbálni a mofettát, lehetett kortyolni a borvízből, majd a Keleti Kocsmában telepedtünk le ebédelni és közben társalogni(1250 m / 11,40 – 13,00 h). Csoportkép készítése után indultunk Csíkszentkirály felé.

Útvonalunk eddig sem volt nehéz, de innen jóformán végig lefele tartottunk. Volt időnk bőven még gombászni is. Az időjárás kezdett barátságosabb lenni,  a Nap is kisütött. Leérkeztünk ismét a műútba, ahonnan négy társunk Csíkszereda felé tartott. Mi pedig legyalogoltunk Szentkirályba a műút mentén. Végigmentünk a hosszú utcán, majd egy lengő hídon keresztül átmentünk az Olton. Hamarosan a vasútállomásra érkeztünk kb 30 km menetelés után (650 m / 15,30 h).

Meg szeretném köszönni Tőke Dénesnek a sok szép és hasznos ismertetőt, amivel szolgált az út során. És köszönöm a csodálatos társaságnak, hogy velem tartottatok e vasárnapon.

Fotók:

2017. október 17., kedd

Kisbakancs-túra a gyergyói Pricskére, okt 14



2017.évnek utolsó Kisbakancs-túrája a Gyergyószentmiklós mellett található 1544 m-es Pricske tetőre volt szervezve.  Október 14-én, szombaton igazi – 5 órai – koránkelés után, 22-en gyűltünk össze Gyergyószentmiklós szélében a MOL benzinkútnál. A csapatunkban 10 gyerek volt. Innen még autóval mentünk a Csíky-kertig, ahol leparkoltunk, összecsomagoltunk és indultunk (750 m / 9,00 h).

Kissé csípős reggelen indultunk a dendrológiai parkon keresztül. Az égbolt tiszta volt, szép idő ígérkezett a mai napra. A park hatalmas fáinak árnyékából kiérve már teljes egészében sütött a Nap. Igazán jól haladtunk a friss erővel, sőt még a kápolna előtti meredek kaptató sem okozott gondot. Hamarosan meg is érkeztünk a Szent Anna kápolnához, ahonnan letekinthettünk a városra és a gyergyói medencére (950 m / 10,00 – 10, 20 h). A nagyméretű székely zászló alatt egyben meg is reggeliztünk, szemügyre vettük a célpontunkat, a Pricskét, amely még jelentős távolságra volt tőlünk.

A kápolnától lefele indultunk, majd egy nagyon kényelmes úton meneteltünk tovább. A gyerekek egy része kukacokat számláltak menet közben, ezzel próbálták elűzni a monotonitást. Aztán ahogy egyre közeledtünk a cél felé, több kisebb pihenőt is beiktattunk. A tető előtt még egy meredekebb erdei utat kellett leküzdenünk és meg is érkeztünk a Pricskén található csúcskereszt mellé (1554 m / 13,15 – 15,00 h). Gyönyörű szép időnk volt. Beláttuk a gyergyói-medence jó részét, illetve nyugatra a Görgényi- és Hargita hegységet. Ezen kívül a Gyergyói-havasok és a Nagyhagymás kelet irányban nyűgözött le bennünket. Távolban azonban még a Csalhó teteje is látszott. Nem szándékoztunk sokat időzni itt, de a gyerekek kiharcolták a hosszabb időtöltést. És hiába már a tizedik kilométernél tartottunk és 750 m szintet is legyúrtunk, ők házat akartak építeni. Sikerült is egyet összehozni, kő alappal és fenyőág tetővel. Ezen kívül még egy kis sátoralakú építmény is összejött a végére.

 Az idő kíméletlen és nagyon gyorsan elrepült. Indulni kellett lefele. Ezzel nem is volt gond, hiszen most már jóformán lefele tartott utunk. Mire visszaértünk a kápolnához,  a gyerekek kezdtek kifáradni, de a közelgő cukrászda-élmény gyorsan elfeledtette a problémát. 20 km gyaloglás után visszatértünk az autókhoz (750 m / 18,00 h). Elkocsikáztunk a város központjában található cukrászdához, ahol az egész tortakészletet elfogyasztottuk. Még szerencsére épp annyi volt, hogy elég legyen.  Ezek után búcsúzkodás ideje következett és indultunk haza. Gondolom minden gyerek aludt az autóban hazafelé.

Köszönöm mindenkinek, hogy bevállaltátok e hosszú utat. Gratulálok minden gyereknek, hiszen fantasztikus teljesítményt hajtottatok végre. Nagyon ügyesek voltatok! Találkozunk jövőre is!

Fotók:

2017. szeptember 25., hétfő

Kisbakancs-túra a Vadasra, szept 24



2017 szeptember 24-én vasárnap, Kisbakancs-túrát szerveztünk a Baróti-hegység központi részében. A Kisbakancs-történelemben ez a kirándulás volt a leghosszabb útvonalú, a maga 26 kilométerével.

24-en gyűltünk össze Sugásfürdőn, ebből 12 gyerek volt. Az esős időszakok után erre a napra szárazabb időt jósoltak, ami szerencsére be is vált. Hűvös reggelen indultunk a borvízforrástól Árkos irányába az erdőkitermelő úton (750 m / 8,50 h). Különben ezt az erdőkitermelő utat követtük jó 10 km-en keresztül egyik völgyből a másikba át. Nagyon kényelmes útszakaszban volt részünk, csodálatos lombhullató erdőben. Az erdei út vége felé természetesen már vártuk, hogy valami tisztásra is kiérjünk, kilátásra vágyva. Hamarosan ez meg is történt, Árkos fölé értünk, ahonnan a Bodoki-havas gerince szépen látszott. Egy rövid pihenő után immár napsütésben irányt változtattunk és a Vadas felé gyalogoltunk. Közben visszapillantva láthattuk az Alsó Háromszéki-medencét és Sepsiszentgyörgy tömbházait. A Vadashoz közeledve a társaság kezdett megéhezni, jogosan, hiszen már a délidő elmúlt. Meg is érkeztünk a Vadas fenyőfái alá 14 km után az indulás pillanatától (950 m / 13,15 – 14,30 h). Tüzet gyújtottunk, különböző finomságokat sütöttünk és pihentünk. A gyerekek természetesen a tűz körül játszadozva töltötték idejüket.

Lassan elérkezett az indulás ideje, hiszen még hosszú út várt ránk Sugásfürdőig. A kék sáv gerincjelzést követtük, nagyon laza útszakaszon. Itt a pihenésnek is köszönhetően lényegesen gyorsabban haladtunk, mint a felfele jövetelkor. Aztán a Benkő-tisztás környékén, ahol túlléptük a 20 km-es távolságot, kezdtünk gyakrabban rövid pihenőket beiktatni a gyerekek miatt. Ezek a pihenők kb. 10 percet tartottak de elég volt feltöltődni. Aztán a Benkő-tisztás végén ismét bejöttünk az erdőbe, majd a Havad mellett elsétálva hamarosan a Gyertyános-kútnál olthattuk szomjainkat. Itt szomorúan állapítottuk meg egy teljes erdőrész kivágását, amely teljesen átváltoztatta a tájat. A forrástól már csak néhány lépés volt a Görgő csúcsáig, a kirándulásunk legmagasabb pontjáig (1017 m). Aztán következett az ereszkedés a sípályán lefele egészen Sugásfürdőig, ahol 26 km után pontot tettünk e kirándulás végére (750 m / 17,40 h).

Gratulálni szeretnék az egész csapatnak a kimagasló teljesítményért! A gyerekek külön kitüntetést érdemelnek, hiszen példásan, igazi turistaként küzdték le a hosszú távot.  Nemcsak nagyobb gyerekek voltak, hanem 5-6-7 évesek is, akik szintén ámulatra méltóan gyalogoltak. Megemlíteném a legfiatalabb túrázót az 5 éves Annát, aki a túra végén jókedvűen még énekelt is. Persze azért látszott a fáradtság a szemeiken minden gyereknek, de Sugásfürdőre beérve még belefért felmászni a hókotró gépre. Igazi teljesítménytúrázó társasággal töltöttünk egy szép napot!

Fotók:

2017. szeptember 17., vasárnap

Királykő: Cioranga-öv, szept 16



2017 szeptember 16-án szombaton reggel 15-en gyűltünk össze a Plaiul Foii háza előtt. Meleg szél fújt, de csillagos volt az ég. Szép napnak néztünk elébe. Indultunk is szaporán a Zernyest felé vezető úton (849 m / 6,10 h). Párszáz méter után jobbra tértünk és a piros háromszöggel újonnan jelzett ösvényt követtük. Eleinte egy nagy tisztást szeltünk át, majd bementünk az erdőbe. Itt már a természetes fény segítette a tájékozódásunkat. Az Orlowski forrásnál – amely most el van temetődve hordalékkövekkel – pihenőt tartottunk. A jelzett ösvény eltér balra, régebb egyenesen felfele követtük az utat a Sárga Fal alatt. Jelenleg követtük a jelzett utat, mely hosszabb valamivel. Eleinte oldalaztunk, majd erőteljes kapaszkodó következett, többnyire földes terepen. Esős idő után nagyon csúszós lehet e szakasz. Viszonylag hosszadalmasan kapaszkodtunk, majd egy sziklakiszöglelésen megpihentünk. Innen hamarosan abba a nyeregbe értünk, ahonnan a jelzetlen ösvény jön fel a Sárga Faltól. Továbbá az egyre keskenyedő útszakasz ismét meredekebbé válik, de rövid időn belül megérkezünk a Reménység menedékhelyhez (1690 m / 8,30 – 9,00 h).

Erős szél fogadott, de szép kilátásunk volt a Jézer-Papusa felé. A menedékelyre nem fértünk volna be, így egy szélvédett helyet kerestünk, ahol megreggeliztünk. Folytattuk utunkat immár a Cioranga-öv alsó szakaszán. Elég sokat harántozva haladtunk, majd végre kiérünk a törpefenyvesből a sziklák alá. Egy zergecsaládot is megpillantunk, akiket előszeretettel fotóztunk. Az egész öv nem túl meredeken vezet egyre fennebb, majd jobbra kitérünk a sziklákon. Kis elementáris sziklamászás is következik, majd egy füves kapaszkodó, ahol az utolsó királykői szegfüveket fotózhattuk. Hamarosan a Hegyes-csúcson állunk, azaz állnánk ha a nagyerejű szél engedné (2150 m / 10,50 – 12,00 h). Ígyhát itt is kénytelenek voltunk a nyugati oldalban szélvédett helyet keresni pihenés gyanánt.

Nagyon jó helyet kaptunk a gerinctől lennebb pár méterrel. A szél nem ért bennünket és ebéd után még napfürdőzhettünk is. Majd a csoportkép után indultunk tovább. A gerincen folytattuk utunkat észak irányban. Az erős szél nem akart csillapodni, de szerencsére nem is zavart annyira. Egészen a Papok-csúcsáig mentünk, ahol letértünk a gerincútról és a Diána felé ereszkedtünk. A Kecskék párkánya ösvényt választottuk ereszkedésnek. A sziklaüregben találató forrásnál (1985 m) nagyon finom és hideg vizet találtunk. A kőfolyásban nagy elővigyázatossággal ereszkedtünk, majd egy párkányszerű keskeny ösvényt követtünk. Az Orgona falai alatt néhányan kipróbáltuk a visszhangot is.  A párkány után beértünk az erdőbe, majd hamarosan a Diána menedékhely mellett álltunk (1450 m / 14,50 – 15,10 h).

Pihenő után a Medvék-völgyén ereszkedtünk vissza a Plaiul Foii-hoz. Kényelmes útszakaszban volt itt részünk, nagyon jól haladtunk. Ennek köszönhetően igen hamar élvezhettük az italunkat a Plaiul Foii teraszáról, közben szemlélve a bejárt útvonalunkat (849 m / 16,45 h).

Nagyon szuper társasággal túráztunk, köszönöm mindenkinek a részvételt és szeretettel várunk máskor is!
  
Fotók: