Bucsecs: Galbenele völgytúra

E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.

A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).

Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.

Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.

A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.

A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).

Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:

A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!

  

A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).

Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!

Bucsecs: Légpárkány-túra

Igazi őszies hangulatú vasárnap reggelen öten indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 h). Az erdei sétánk a Muncel hegyhátat követte a Kostila tisztás felé. Majd erről letérve a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Az útmenti kisvizű forrás jelezte, hogy kevés csapadék hullott az elmúlt időszakban. Minél fennebb menve egyre keskenyedett az ösvény és egyre sűrűbben kanyarodott. A Kostila menedékhely előtt a Légpárkány felé vezető ösvényre tértünk a fenyvesben. A jól látszódó ösvényen problémák nélkül haladhattunk felfele. A Sziklás-völgy (Valcelul Stancos) kimászása- és egy kis kitérő után a Figyelő pontra értünk (La Panda – 1900 m / 8,45 – 9,15 h).

A reggelizés után felkerekedtünk és a Légpárkány felé vettük utunkat. Balra a Fehér-völgy katlanjaihoz vezet az ösvény, ahonnan indulnak a híres sziklamászó útvonalak. Először is egy meredekebb szakaszt küzdöttünk le, itt lánc is volt kifeszítve. Egy pihenő alatt megfigyelhettük a gyergyói sziklamászók emléktábláját is. Egy harántozás következett, majd a Policandrul-völgy felső szakaszánál találtuk magunkat. Törpefenyők és sziklák sokasága mutatkozott az utunk alatt. Egy nehezebb részen ismét láncok voltak felszerelve, de a sziklákon nagyon jó fogásokat találtunk. Egy sűrűbb törpefenyves szakasz után elértük a Légpárkány előtti kis pihenőt, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a Caraiman sziklavölgyeire és a Fehér-völgy falára (2100 m / 11,15 h).

A láncokkal és sodronyokkal biztosított Légpárkányon probléma nélkül mehettünk végig, továbbá a Fehér-völgy gerincére kaptattunk fel. Erős széllökések kísértek fel végig a platóig. A völgy felső szakasza teljesen el volt jegesedve, szerencsére a gerincen nem ütköztünk ilyen akadályba. Egy zergecsapat bátran szökdécselt a meredek oldalakon, közben egymást bámulva. A Kostila-övet keresztezve a Gelepeanu-kéményen másztunk ki a Kostila-csúcs mellé (2420 m / 11,45 – 12,15 h).

Egy szélvédett helyen a kiszállás végén elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd gyors léptekkel indultunk a Caraiman felé. Megkerültük a Kostila csúcsot és a Bucsecs „autósztrádán” a Caraiman Keresztje irányába mentünk. A szél is lecsillapodott, a Nap sugarait élvezhettük az útvonalunk során. Egy kis pihenő erejéig megálltunk a kereszt tövében, végigpásztáztuk szemeinkkel a Kostila tömbjét, majd a Caraiman menedékházhoz ereszkedtünk a Nagy Övön keresztül. A nem éppen otthonias menedékházban kis pihenőt iktattunk be (2025 m / 13,50 – 14,10 h).

Innen megkezdtük az ereszkedést Busteni felé a kék kereszttel jelzett völgyön. Szép nyugodtan haladtunk lefele, sietésre nem volt okunk, hiszen időben voltunk. Délutánra egészen kellemes idő volt, de főleg az erdőben jól lehetett érezni a lehullott falevelekből áradó ősz illatát. Minden probléma nélkül érkeztünk meg a célpontunkhoz (900 m / 16,30 h) és tehettünk pontot e szép és tartalmas nap végére.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5807559347694751409 

Babatúra a Keresztényhavason

Gyönyörű szép időben érkeztünk Brassó Pojánára az idei év utolsó babatúra-állomáshoz. A felhívásnak 38 személy tett eleget, amelyből 13 volt gyerek. Figyelemre méltó, hogy a gyerekek közül is hárman 1 év körül voltak.

A Kanyel felvonó parkolójából indultunk a sípályán felfele (1000 m / 9,20 h). Az utóbbi időben nagyon megváltozott a hegység ezen része, hiszen egyesek sokat tettek azért, hogy a sípályákat modernizálják-bővítsék. Nem is lenne ezzel nagyobb probléma, de szemmel láthatóan nem gondoltak a turistákra. A legfontosabb és legegyszerűbb turistaút, amely összeköti a méregdrága üdülőhelyet a heggyel, tönkre van téve. Nyári szezonban fel lehet szépen sétálni egy jóminőségű makadámon, viszont télen a sízők miatt a gyalogos turisták hoppon maradhatnak.

A makadámutat követtük egészen a Julius Römer házig, ahol lepihentünk, energiánkat feltöltöttük és élveztük az októberi napsütést (1605 m / 11,30 – 12,15 h).

A pihenő után a Keresztényhavas csúcsát is megjártuk. Gyönyörű kilátásban volt részünk, a szélrózsa minden irányába csodálkozhattunk a természet szépségében (1799 m / 13,20 – 14,00 h). Látszott a Bucsecs-, Királykő-, Fogaras havasok keleti része, illetve a távolban a Nemere és a Hargita is nagyon jól kivehető volt. Gyerekzsibongástól zajos volt a hegy, mintha mindenki babakirándulást szervezett volna ide, hiszen nagyon sok gyerekkel sétáló szülőt láthattunk e napon. Ez nagyon örvendetes.

Visszajötünk a menedékházhoz és a délutáni napsütéssel is kényeztettük magunkat. Az ebédet követően nyugodtan el lehetett nyúlni a terszokon elhelyezett nyugágyakon (már aki szerencsés volt és kapott). A gyerekeket szórakoztatta néhány kutyus, amelyek a menedékház körül voltak. Lefele az út már sokkal könnyebb volt, hamar visszatértünk a parkolóhoz ahol vártak az autóink (1000 m / 17,20 h).

Köszönjük mindenkinek a túrán való részvételt. Igyekszünk, hogy a jövőben is legalább ilyen színvonalon sikerül szerveznünk a babakirándulásokat. Csodálatos volt ennyi gyerkőcöt megismerni a 8 alkalommal szervezett túrán, nagyon hasznosak voltak a tapasztalatcserék, ismerkedések amelyek kötődtek ez év alatt. Csodálatos látni, ahogyan a gyerekek őszintén kimutatják érzeseiket a felnőttekkel ellentétben, hiszen nem takarják sem boldogságukat vagy éppen szomorkodásukat. És jókat lehet derülni egy komikus helyzeten, vagy éppen nagyon érdekes elbeszélgetni egy 5-6-7- vagy épp 10 éves gyerekkel. Hihetetlen dolgokat tudnak. Aztán a kérdések amiket feltesznek, azok kész mesterművekJ.

Tehát köszönjük gyerkeknek, szülőknek és mindenkinek akik eljöttek gyerek nélkül is a babatúrákra. Jövőben is találkozzunk minél többen!

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5802215848631678001

Babakirándulás a Keresztényhavasra

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett “Babakirándulás” túrasorozat következő állomása, a Keresztényhavas lesz.

Időpont: 2012 október 21 (vasárnap).

Útvonal: Brassó Pojána (1000 m) – Vörös út – Keresztényhavas-csúcs (1799 m) – Julius Römer menedékház (1604 m) – Brassó Pojána (1000 m).

Felszerelés: meleg öltözék, bakancs, esőköppeny és egy napra élelem. A kisbabával rendelkező szülők hordozókendővel, kenguruval, hátihordozóval illetve terepjáró babakocsival (nagykerekű) jöhetnek. Mivel hosszabb útvonalról van szó a nyári bakancs kötelező.

Indulás Brassó Pojanából a Kanzel felvonó parkolójából 9,00 órakor. Kényelmes, széles ösvényen zajlik le a túra nagyrésze. Szép idő esetén gyönyörű panorámában lesz részünk a csúcsról. A menedékház mellett kis játszótér áll a gyerekek rendelkezésére. A túra szintkülönbsége 800 m fel és ugyanannyi le.

A Kanzel felvonó Brassó Pojána legvégén található. Tehát a fő műúton végig kell jönni és ott biztonságban hagyhatjuk az autókat.

Hazaindulás: 18 órakor.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

 gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                       

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

Fogaras: Lespezi és Negoj csúcsok

Szeptember 15-én, szombaton reggel korán, 9-en indultunk a Transzfogaras déli részén található Piscul Negru-Cota 1200 fogadótól (1200 m / 6,30 h). E napra sok jót nem reméltünk az időjárástól, az előrejelzések szerint egy hűvösebb frontbetörésre kellett számítani. Hát ezt tapasztaltuk is hamarosan, hiszen már reggeliben nehéz felhők környékezték a magaslatokat és ahogyan emelkedtünk a szél minél jobban éreztette a hatását. A kék háromszög jelzést követtük a Paltinu-völgyön felfele. Kényelmes erdőkitermelő út vezetett egészen a Caltun-patakkal való találkozásig. Itt már keskeny ösvényre váltottunk és egy kis szerpentinezéssel máris a glaciális völgy egyik teraszán találtuk magunkat (1670 m / 7,30 h). A Lespezi-csúcs felé ebben a pontban el kell hagyni a turistajelzést és a balra található szárazvölgyön kell felmenni. Mivel nem ismertük eddig a terepet csak sejteni mertük, hogy ez lenne a „mi völgyünk”. Ezért egy kis terepszemlét tartottunk fennebb menve a turistaösvényen, de hamarosan világos volt, hogy nincs más választásunk. Szerencsére nem kerültünk nagyot, maximum 50 m szintet másztunk pluszban, persze ez nem is baj, mert az egészségünkre csak használ.

Belementünk a szárazvölgybe és elkezdődött a meredek mászás a Lespezi-csúcs irányába. Rövidebb-hosszabb szöktetőket kellett kimásznunk, a csapat nagyon élvezte az akciót. Bakancsaink jól tapadtak a sziklákhoz, kezeink jó fogásokat találtak, így csupa élvezet volt a völgy kimászása. Fennebb kezdett a táj kiszélesedni, könnyen tudtuk szemeinkkel fürkészni az elkövetkező útszakaszt. A legmagasabb csúcsok már felhőben voltak, sőt meg is rázták magukat, néhány esőcseppet eredményezve. A szél jó erősen éreztette hatását, jól be kellett bugyolálnunk magunkat a hanorákjainkba.

Hatalmas kőrengeteget szeltünk át felfele tartó utunk alatt, majd kiértünk a Lespezi egyik nyúlványára, a csúcs közelébe. Itt rátaláltunk egy piros pont jelzésre, amelyről nekem fogalmam sem volt, hiszen a régebbi térképeken nincs rajta. Ezen a mellékgerincen hamarosan elértük a Lespezi-csúcsot, sűrű ködben és erős szélben (2522 m / 10,45 – 11,30 h). Szerencsénkre egy jó szélvédett helyet találtunk pont a csúcstábla alatt, úgyhogy gyors tempóban falatoztunk is. A csúcsfotó után próbáltunk átmenni a másik 2500-as csúcsra is, a Caltunra, de a köd miatt semmit nem láttunk és a terepismeret hiányában azt sem tudtuk merre keressük az útvonalat.

Na de ezért nem is bánkódtunk, inkább  ráálltunk a piros pont jelzésre amely most egy másik gerincen vezetett lefele. Fogalmam sem volt, hova lyukadunk ki, de a menetirányunk jó volt. Úgyhogy minden izgalom nélkül sétáltunk lefele egy igen szép sziklás gerincen, sajnos a körülöttünk levő tájat nem láthattuk.

Hamarosan bele is botlottunk a keresett útvonalunkba, a kék sáv jelzésbe, amely a Negoj-csúcs felé vezetett. Kiderült a Dimap térkép szerint, hogy a Lespezi-nyeregben vagyunk (2150 m / 12,00 h). Nyugat irányba vettük utunkat a kék sáv jelzésen. Egy durva ereszkedőnek köszönhetően 200 m-t veszítettünk a Berbécsek katlanába lemenve, majd teljesen átharántoztuk és a Strunga Doamnei alatt találtuk magunkat. Innen folyamatos emelkedővel szép lassan elértük a Negoj-csúcsot is, természetesen sűrű ködben, csakis egymást láthattuk (2535 m / 14,00 – 14,30 h).

Mivel a szél egy kis szünetet tartott, ezt gyorsan ki is használtuk. Feltöltöttük energiánkat, csúcsfotót készítettünk és indultunk visszafele. Leereszkedtünk a Berbécsek katlanába, majd visszamásztunk a Lespezi nyeregbe, ugyanazon az úton mint a Negoj felé. A nyeregből déli irányba a Podeanu gerincen haladtunk immár egy széles és hosszú hegyháton. Egy kemény ereszkedő után a Podeanu-nyeregben találtuk magunkat, ahol kihasználva egy vékony napsugarat, gyorsan nekiültünk falatozni (1870 m / 16,45 – 17,15 h). Itt a déli oldalon szelídebb volt az időjárás, a felhőplafon alól is kibújtunk, végre láthattunk körbe-kereken. Evés után a piros kereszt jelzésen indultunk lefele a Piscul Negru házhoz, a reggeli indulópontunkhoz. Eleinte kényelmes utat követtünk, majd egy hirtelen ereszkedés után a Lespezi esztenáihoz értünk. Innen egy durva ereszkedőt követve az erdőben érkeztünk meg a völgybe, pont ahová az autóink le voltak parkolva (1200 m / 18,40 h). Jól megérdemelt söreinkkel megemlékeztünk e kiadós túranapról és a legközelebbi viszontlátás reményeben búcsúztunk el egymástól.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5788979364766243969 

Babakirándulás a Nagykőhavason

Augusztus 26-án vasárnap, 32-en jelentünk meg a Malomdomboknál, hogy egy szép és élménydús napnak nézzünk elébe a természet lágy ölén gyerekeinkkel. A fent említett létszámból 14 gyerek vett részt a kiránduláson, a legfiatalabb a 11 hónapos Uzonka.

A túraismertető után a családi úton indultunk felfele az erdőben (600m / 9,00 h). A nyárvégi nagymelegek ellen kellemes volt az erdei séta, egyből érezhettük a különbséget, ahogyan beléptünk a magas fák lombjai alá. Először is hosszan meneteltünk a völgyön felfele, majd széles szerpentinek könnyítették előrehaladásunkat. Itt volt a legnagyobb szintemelkedés, tehát meg is érdemelte mindenki az első padnál a pihenőt. Előkerültek a szendvicsek és az innivalók.

Mivel az egész társaság nagyon jól tartotta az iramot, egy hosszabb szakaszt vállaltunk be a felfele út során. A gyerekek nagyon jókedvűek voltak, ugrándoztak, futkároztak, energiatöbblettel rendelkeztek. Ameddig megérkeztünk a Medveszakadékhoz, útközben Bencéék bemutatták a karatetudományukat is.

A szakadéknál hosszabb pihenőt iktattunk be (1200 m / 11,00 – 11,30 h), ezalatt kimentünk a kilátó szélére, ahonnan gyönyörködhettünk az előttünk eltáruló panorámában. Itt a gyerekek szemmel láthatóan jól érezték magukat, igyekeztek minél többször a fotózások középpontjában lenni.

A Medveszakadékot elhagyva hamarosan  a forráshoz értünk, ahol púposteve módjára mindenki feltankolt vízből, aztán egy meredek emelkedő után kiértünk a hosszú tisztásra. Ezen végigmentünk és a felső szélében egy utolsó pihenőt tartottunk a menedékházhoz való érkezés előtt.

Még egy utolsó erőfeszítés árával megérkeztünk a menedékházhoz (1630 m / 13,15 h). A 30 fokos hőségben jólesett a menedékház árnyékában megpihenni, felszusszanni. Volt aki bent fogyasztotta el elemózsiáját, néhányan pedig kint. Az evés után az összes gyerek kipróbálta a szamaragolást, a csacsik nagyon jól bírták a gyűrődést. Nagy élmény volt a gyerekek számára, a mosolyt mintha felragasztották volna a szájukra. Aztán kutyákat is lehetett simogatni, illetve a sárkányeregetés is volt a programban. Persze eljött a pillanat amikor kellett visszaindulni, de a két óra hancúrozás nagyon jót tett a kicsiknek.

Elbúcsúztunk a menedékház gondnokától – Attilától és Anikótól – és indultunk vissza ugyanazon az úton amelyen feljöttünk (1630 m / 15,50 h). Lefele természetesen gyorsabban haladtunk, de már nem volt tapasztalható  a gyerekek részéről az energiatúltengés mint a felfele jövet. A jólevegő kihúzta mindenkiből a szuszt, a gyerekek szépen a szüleiket kézenfogva ereszkedtek a családi úton. Jó iramban haladtunk, de főleg a pihenőknél szemmel látható volt az orcákon a jóleső fáradtság. Azért a humorérzék nem lankadt, ami nagyon fontos.

Leérkeztünk a Malomdombokhoz (600 m / 18,15 h), vissza az autókhoz. Eljött a búcsúzkodás ideje, illetve a következő kirándulásról való érdeklődések. Egy nagyon szép és élménydús napnak tettünk pontot a végére, mindenki elégedetten távozott a helyszínről.

Köszönjük minden szülőnek és gyereknek a részvételt, szívesen várjuk az elkövetkezőkben is. Egy ilyen gyermekricsajos kirándulás nagyon különbözik a hagyományos túrákkal ellentétben, egészen más színt visz a társaság életébe. Úgyhogy köszönjük nektek Gyerekek.

Egy utolsó különlegességet megemlítve: jelen volt a legidősebb - 82 éves Sanyi bácsi, és a legfiatalabb - Uzonka (HEKE tagok) a maga 11 hónapjával.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5781572737431143553?hl=en 

Babakirándulás a Nagykőhavasra

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett “Babakirándulás” túrasorozat következő állomása, a Nagykőhavas lesz.

Időpont: 2012 augusztus 26 (vasárnap).

Útvonal: Malomdombok (600 m) – családi út – Nagykőhavasi menedékház (1630 m) és vissza.

Felszerelés: meleg öltözék, bakancs, esőköppeny és egy napra élelem. A kisbabával rendelkező szülők hordozókendővel, kenguruval, hátihordozóval illetve terepjáró babakocsival (nagykerekű) jöhetnek. Mivel hosszabb útvonalról van szó a nyári bakancs kötelező.

Indulás a Malomdomboktól 8,30-kor. A családi úton közelítjük meg a menedékházat, a gyaloglás 4 – 5 órát vesz igénybe kényelmes ösvényen. A menedékháznál jó nagyot pihenünk, kuvasz kutyákkal és szamarakkal ismerkedünk. Visszaereszkedés a Malomdombokhoz 2 – 3 órát vesz igénybe. A túra szintkülönbsége 1000 m fel és ugyanannyi le.

A Malomdombok (Dambul Morii) Brassó szélétől alig 2-3 km-re van a Predeál felé vezető úton (DN 1). Brassó szélét elhagyva az első lehetőségnél balra térünk, átmegyünk a hídon és további 300 m után egy parkírozónál találkozunk.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

 gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                       

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

Babakirándulás a Sütei borvíznél

27-en indultunk Bodok központjából a közkedvelt és immár sokak által ismert Sütei borvíz felé. 11 gyerek volt velünk amelyből az indulásnál hárman egy év alattiak. Vagyis 2-, 4- és 10 hónaposak. A 2 hónapos kisbaba szülei a félúton visszafordultak, aggódtak a későbbi nagy meleg miatt, azonban a 4 hónapos Alex nagyon jól bírta az egész napot.

Kényelmes úton haladtunk végig a borvízig, odaérkezéskor lepakoltunk és máris falatozni kellett. Az apukák előkészítették a tűzre valót és amíg az anyukák és a gyerekek befejezték a tízórait, arra már ropogott is a tűz. Finomabbnál-finomabb falatok készültek, ahogyan már lassan szokásossá válik a kirándulásokon.

Evés után mindenki kipróbálta a hintát és lipinkát, borvízet kóstoltunk és aztán jöhetett a vizes medence. Ahogyan várható volt, a legnagyobb élményt a fürdőzés nyújtotta. Órák hosszan lehetett jókat pancsolni a vízben, a gyerekek maximálisan ki is használták, de a felnőttek is belemerészkedtek. A szülőknek csak térdig ért a víz, de a gyerekek úszkálhattak benne.

A fürdőzés után a feleségem Melinda egy kis kincskereső játékot szervezett egy erdős terepen. A gyerekek izgalmasan szedték össze kincseiket és aki két hasonlót talált jöhetett a cserebere. Mindezekután  elkészült a kötelező csoportkép és indultunk hazafelé. Eleinte kellemes volt az erdőben gyalogolni, de az utolsó 2 km-t a kánikulában kellett lesétáljuk, ami eléggé megviselt mindenkit, főleg a kicsiket.

Köszönettel tartozunk mindenkinek akik részt vettek a kiránduláson és főleg a gyerekeknek, akik színt visznek egy ilyen társaságba.

Fotók:
https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5768223630529574465?authkey=CMD59LyImaHSVA