2013. július 29., hétfő

Bucsecs: Halott-völgy, júl 27



Kellemes nyári időben, kilencen indultunk a Kalinderu sípályától (900 m / 6,00 h). Embermagasságú fűben haladtunk a meredek emelkedőn felfele egészen a sífelvonó felső állomásáig. Egy szusszanás erejével visszapillantottunk a Báj-havas már napsütötte gerincére és azzal mentünk is be az erdőbe, a régi vadászösvény után kutatva. A sok csapás közül elég nehéznek bizonyult felfedezni az igazit, ezért eleinte igen meredek terepet másztunk ki. Szerencsére azonban az irány jó volt. Aztán fennebb érve megtaláltuk a rendes ösvényt, ezt használták a régi időkben is, amikor még nem volt turistajelzés a szomszédos Jepi-völgyben. Hamarosan kiértünk a Tarlelor-tisztásra, amikor a Nap már jó magasan járt (1650 m / 8,00 h).
Folyamatosan mendegéltünk, kisebb szusszanókat iktattunk be. A régi ösvény nagyon be van nőve a fűvel, főleg a tisztáson kellett nagyon odafigyelni ennek az irányára. A tisztás után egy nyeregbe értünk, ahonnan megkezdtük két szakaszban a Spumoasa-völgybe való beereszkedést. Az első egy rövid ereszkedő volt és az Inspumat-völgyet kereszteztük, a másikban jóval nagyobb szintet veszítettünk (kb 100 m), a Spumoasa-völgy aljáig. Egy nagyon ingatag kőfolyáson történt az ereszkedés, nagyon oda kellett figyelni a lépésekre és a kövekre, hogy ne induljanak el lábaink alól. Itt elhagytuk a Jepi-völgy felé tartó vadászösvényt és megkezdtük a mászást az Ablakos-öv  (Portita) irányába. Első fázisban a sziklavölgyben mentünk, majd kitértünk jobbra és rövidítést alkalmaztunk egy roppant meredek füves terepen, amely sokak számára „gyilkosnak” bizonyult. E meredek füves terep végén találtuk az Ablakos-övet (Braul Portitei), ahol tartottunk egy megérdemelt pihenőt. Szerencsénkre az időjárás velünk tartott és igazi pihenésre való alkalmakat nyújtott.
Az övön sétáltunk az alig 20 percre található sziklaablakig. Innen csodálatos kilátásban volt részünk az alattunk kígyózó Prahova-völgyre és annak településeire, illetve a Báj-havasra. Itt leültünk feltölteni az energiánkat, elfogyasztani alamizsnánk egy részét (1950 m / 10,50 – 11,30 h).
Evés után folytattuk utunkat az övön, egy traverzálás következett a törpefenyőben. Szerencsére most mintha jobban lehetett volna követni az ösvényt mint korábban amikor itt jártam, ennek köszönhetően hamarabb és könnyebben hagytuk magunk után ezt a szakaszt. A Zangur-völgy felső traverzálása után a mi sziklavölgyünk következett. A Halott-völgy (Valcelul Mortului) a hegység egyik jellegzetes sziklavölgye, érdekesebbnél érdekesebb szöktetőkkel (1B) és a Caraiman szárazvölgyébe „ömlik” bele. Mivel az övön közelítettük meg a völgyet, így megspóroltuk az alsó szakaszt. Tehát a Halott-völgy közepétől felfele tartó szakaszát másztuk ki.
Előkerültek a sisakok, hámok és indultunk is neki. Az első szöktető jobb oldalát céloztuk magy egy rövid traverz következtében hagytuk magunk után. A szöktetők között ingatag köveket találtunk, itt ügyelni kellett a magunk alatt levő társainkra. A kötélbiztosítás is jónak bizonyult és igénybe vehette aki szükségét érezte. Következett két kisebb szöktető, amelyeket direkt módon másztunk ki. Mivel észak-keleti beállítottságú a völgy, így a napsugarak nem kényeztethetik. Az ugratók zöme nyirkos, ezért a bakancstalpak csúsznak. Az előrehaladás nagyobb figyelmet követelt. A negyedik legmagasabb szöktetőt mi kikerültük, de a társaság egyik fele direkt módon mászta ki. A kikerülés egy balra tartó párkányon történt meg, utána egy éles gerinc következett. Majd visszatértünk egy nagyon keskeny párkányon a völgybe. Továbbá egy beszorult szikla alatt kellett másznunk és még két kisebb szöktetőt magunk mögött hagynunk. Ezzel ki is értünk az Ablakos-gerincre (Creasta Portitei). Az elmaradhatatlan csoportkép után a gerincen másztunk ki a Caraiman-keresztig. A jó időjárásnak köszönhetően rengeteg turista fordult meg itt, mondjuk számítottunk is erre. Leültünk pihenni, ebédelni (2285 m / 14,45 – 15,15 h).
Evés után a már jólismert Caraiman Nagy Övén ereszkedtünk le a menedékházhoz, onnan pedig kényelmes ritmusban a Jepi-völgyön közelítettük meg Busteni városát (900 m / 18,20 h). Hideg sörök társaságában, jókedvűen tettünk pontot a nap végére és elmélkedtünk az eljövendő útvonalakról.

Fotók:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.623247847700241.1073741837.100000450948657&type=1&l=f6e47bbaa8

2013. július 23., kedd

Babakirándulás Felső Csernátonba, júl 21



Hat felnőttből és három gyerekből állt a júliusi babakirándulás résztvevők száma, amely a Felső Csernáton szomszédságába volt megrendezve. E júliusi vasárnapra két feredő meglátogatása és kipróbálása volt a cél, illetve az Ika-vár megtekintése. Reggeliben igen hűvösnek indult a nap, már-már gondoltuk, hogy nem lesz fürdeni alkalmas idő.
10 órakor gyűltünk össze Alsó Csernátonban, majd kiskocsikkal felmentünk a 7 km-re található Malom feredő- és a fölötte található Ika-vár szomszédságába. Itt a kialakított parkolóban hagytuk az autókat és gyalogosan sétáltunk el a Csókás feredőig. A 2-3 km-es útszakaszt is megtehettük volna autóval, de nem akartunk mozgáshányban szenvedni és persze kissé meg kellett mozgassuk az izmainkat is. A tavaly felújított Csókás feredő víze édes-kénes vagyis székelyesen jó büdös, illetve nagyon hideg. Tapasztaltam is, hiszen a vérkeringésem hirtelen felgyorsult a belemártózás közben. Nagyon szép, árnyékos helyen terül el, közelében pihenőhely is ki van alakítva. Miután kipróbáltuk e jó gyógyvizet, visszasétáltunk az indulási pontunkhoz, vagyis a Malom feredőhöz. Ezt a szintén tavaly felújított nagyméretű medencét egy édesforrásvíz táplálja és hetente cserélik a vizét. Mire odaértünk az időjárás is egyre kegyesebb lett a fürdőzőkhöz, vagyis kellemesen felmelegedett. Egy csoport helybeli gyerekcsapat csobbantak nagyokat a nagy vízben, a felnőttek csak sopánkodtak, hogy mennyire hideg a víz. Hát nem volt igazuk, hiszen ahogyan bementünk a vízbe, máris elmúlt a hideg érzés. A medence környéke is ki van bővítve asztalokkal, padokkal, tűzhellyel és egy kis játszótérrel.
A fürdés után kimásztunk a medence fölötti  kis dombra egy kényelmes ösvényen. Itt találtuk az Ika-várat. A kis torony még felujítás alatt áll, de így is szép látványban volt részünk.
Ezek után mi hazatértünk, de volt aki maradt még fürödni és volt lehetőségük meglátogatni egy épp akkor működő vízimalmot.
Egy nagyon szép vidéket volt alkalmunk megismerni, mi még szeretnénk e tájra visszatérni és ajánlom mindenkinek, hogy családjával töltsön egy szép napot az Ika-vár árnyékában. Nem bánja meg.

Fotók:

Bucsecs sziklatúra: Portita öv - Halottak völgye



Kedves aktív túrázók! 
A Háromszéki EKE szombaton (július 27) az idei sziklatúrasorozat második túráját szervezi a Bucsecsbe, a Busteni – Kalinderu sípálya – régi vadászösvény – Portita öv – Halottak völgye – Caraiman kereszt – Jepi völgy – Busteni útvonalon.
Jól edzett, tériszonymentes turisták jelentkezhetnek.
Indulás: 4,30 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól
Felszerelés: sisak, hám, 2 karabiner, 1 napra élelem, esőköppeny, kemény talpú bakancs.
Túraidő: 10-12 óra.
Szintkülönbség: +/- 1500 m.
 
Megkérek minden résztvevőt, hogy jelentkezzen telefonon: 0745-058179.
Köszönettel, Laci

2013. július 17., szerda

Babakirándulás az Ika-várhoz

Kedves Gyerekek és Szülők!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett babakirándulás következő állomása Felsőcsernáton lesz. Felkeressük a felújított Malom- és Csókás feredőket, illetve meglátogatjuk az Ika várát is. Reméljük kánikula lesz, hogy minél kellemesebb és élvezetesebb legyen a fürdés.

Időpont: 2013 július 21 (vasárnap).

Útvonal: Malom feredő – Csókás feredő – Ika vára.

Könnyű babakirándulás. E kiránduláson a lényeg nem a gyalogláson lesz, hanem a lazításon, fürdésen. Reméljük az időjárás is fog kedvezni nekünk.

Felszerelés: kis tízórai, fürdőruha. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel, babakocsival hozhatják kicsinyüket.

Találkozó Alsócsernátonban a főútról való letérőnél 10 órakor. Onnan együtt megyünk az autókkal fel a fürdőig.

A visszajövetel kötetlen. Lehet ülni egy fél órát, vagy egész napot. Mindenki belátása szerint történik.

Rossz idő esetén a túra elhalasztódik.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:
gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

Mindenkit szeretettel várunk !

2013. július 1., hétfő

Bucsecs: Légpárkány, jún 30



10-en indultunk Busteniből, az Alpin menedékháztól egy turázásnak megfelelő szombat reggelen (900 m / 5,55 h). A társaság nagy részén látszott némi izgalom, hiszen egy nagyon szép útvonalat tűztünk ki célul, a Bucsecs platójának elérése a Légpárkányon- és a Fehér-völgy-gerincen keresztül. A többség számára ismeretlen volt az útvonal, ígyhát nagy lelkesedéssel vágtunk neki. A Malaiesti felé tartó piros háromszög jelzésen normális ütemben és folyamatosan mentünk felfele. Majd jelzetlen ösvényre térve, a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Útközben megtekintettük egy nagy sziklatömbre elhelyezett több turista emléktábláját, majd felfrissülhettünk a közeli forrás vízéből. Rögtön a Kostila-völgy előtt letértünk a menedékhely felé vezető útról és a Légpárkány felé kanyarodtunk. A menedékhely csak egy töpésre volt tőlünk, de nem volt értelme átmenni érte, úgyis csapatunk nagyon jó erőben volt. Fűvel felnőtt ösvényen kacskaringóztunk felfele, az utat jól lehetett követni. Ahogyan közeledtünk a sziklákokhoz egyre meredekebben kapaszkodtunk. Hamarosan a Sziklás-völgyben találtuk magunkat (Valcelul Stancos), amelyet a Leshelyig követtünk (La Panda). Itt nagyobb pihenőt tartottunk, reggeliztünk, hiszen az utunk nehezebb fele ezután következett (1900 m / 8,10 – 8,40 h).
A Leshelytől rögtön felfele tartottunk egy sziklás kuloár következett. A kuloár közepétől felfele láncokkal volt biztosítva, ez jól jött hiszen teljesen nedves és csúszós sziklát találtunk. A nagyon élvezetes mászás után megtekintettük a 30 évvel ezelőtt elhunyt gyergyói hegymászók emléktábláját. Az emléktáblától egy kissé kitett helyen harántoztunk egészen a Policandru-völgy széléig. Utunk ezentúl e völgyben vagy mellette haladt felfele egészen a Légpárkány bejáratáig. Kisebb szöktetőket hagytunk magunk után, majd egy hosszabb mászás következett szintén láncokkal biztosítva. Aztán egy sűrű törpefenyvesen verekedtük át magunkat és megérkeztünk a Légpárkány bejáratához (2100 m / 9,40 h). Sajnos amire ideértünk teljesen befödött a köd mindent. Az idő kellemes volt, eső sem veszélyeztetett minket, de ahonnan az egyik legszebb kilátásban kellett volna részünk legyen, a köd beborított mindent. Vártunk is jó negyedórát, hátha valamit megmutat a hegy magából. Hát nagyon kis „ablak” nyílt ki pár pillanatra előttünk ezalatt vajmi keveset megtekinthettünk a Fehér-völgy aljából.
 A pihenő után nekivágtunk a Légpárkánynak. A keskeny sziklaösvény láncokkal van biztosítva, így nem okozott problémát senkinek az áthaladás. Sőt nagyon élveztük ezt a rövid sétát, a párkányon való lépéseket. Kiérve a Fehér-völgy-gerincére ismét leültünk és vártuk, hátha megsajnál a természet és a hegy is megmutat valamit magából. Várakozásunk nem volt hiába, hiszen ha nagyon kevés pillanatra is, de a Kostila-völgyből valamennyire felszállt a köd, aztán tőlünk nem messze épp egy zergecsalád pihent és figyeltük egymást. Persze igyekeztünk amennyire lehet lefotózni őket.
Az utunkat a Fehér-völgy-gerincen folytattuk a plató irányába. Nem siettünk, időnk volt bőven, sajnos a kilátással nem volt nagy szerencsénk. Ebbe lassan mindenki belenyugodott, de hát az előrejelzések sem voltak túl biztatóak, úgyhogy meg lehettünk elégedve azzal amit láttunk. És persze felfogadtuk, hogy még eljövünk. A Kostila-övet elhagyva, a Gelepeanu-kéményen keresztül értük el a Kostila-csúcs alatti platót (2450 m / 11,30 – 12,30 h). A kellemes időre való tekintettel hosszabb pihenőt iktattunk be, ebédeléssel összekötve.
Pihenő után csoportképet készítettünk és megkezdtük vándorlásunkat a Caraiman-kereszt felé. Először kikerültük a Kostila-csúcsot, majd ráálltunk a piros kereszt jelzésre, amely a Caraiman-csúcson keresztül a kereszthez vezetett. Ezen a szakaszon már jobb kilátásban részesültünk, főleg a kereszttől megláthattuk az előbbi útvonalunk részleteit. Innen a Caraiman-övön végigmenve a hasonló nevű menedékházhoz ereszkedtünk (2025 m / 14,20 h). Utunk során többször megálltunk pár perces pihenőkre, sietségre nem volt okunk. A menedékháztól a kék kereszttel jelzett közismert Jepi-völgyön ereszkedtünk le Busteni-ig (900 m / 16,20 h).
Nagyon szuper és jókedvű társasággal jártuk  végig az egész kirándulást, köszönet érte. A sziklatúra sorozat folytatódik, úgyhogy lehet készülődni a következőre.

Fotók: