2014. szeptember 1., hétfő

Kisbakancs-túra a Szent Anna tóhoz, aug 30



Gyönyörűszép nyárvégi reggel köszöntött ránk augusztus 30-án, szombaton a tusnádfürdői vasútállomáson. A Kisbakancs-túrák történelmében ez volt az első alkalom, hogy vonattal utaztunk. 23-an vettünk részt a kiránduláson, amelyből 8-an gyerekek. A legfiatalabb az 1éves 3 hónapos Bence is megtisztelt jelenlétével.

Az idei nyár nagyon „szűkmarkú” volt az olyan szép reggelekkel, mint amilyen most volt. Egy rövid ismertető után 8 órakor indultunk is Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tó irányába. Először a szépen felújított sétányt követtük a borvízforrásig. Itt mindenki a szíve szerint tankolhatott, majd folyattuk utunkat a szintén felújított piros kereszt jelzésen, immár az erdőben. Egy meredek szakasz következtében a szerpentineket követtük egészen a Nagy Csomád nyeregig. Kényelmes tempóban, de folytonosan haladtunk felfele, így nagyon hamar hátunk mögött hagytuk a legnagyobb emelkedőt. A nyeregben hosszabb pihenőt tartottunk, ahol az otthonról hozott élelem mellett, friss málnából is lehetett csemegézni. A pihenő után egy kellemes ereszkedőben volt részünk a Szent Anna menedékház környékéig. Az erdőből kiérve szemünkkel végigpásztáztuk a tájat, hiszen a Nemeréig is el lehetett látni. A menedékház környékén nem időztünk sokat, annál jobban vonzott tó partja. Lefele menet megálltunk a kilátónál, szemügyre venni a tavat madártávlatból. Aztán hamarosan elértünk a kirándulásunk fő célpontjához a Szent Anna tóhoz. És még csak alig múlt el 11 óra.

Itt délután fél kettőig szabad program volt, aki akarta körbesétálta a tavat, vagy csak egyszerűen lazsált a tóparton és fürdőzött a nem túl hideg vízben. A gyerekek iszapból építettek, vagy csak egyszerűen a vizet „kóstolgatták”. De meg lehetett figyelni néhány halacskát is, amelyek kimerészkedtek a parthoz közel.

A kellemes időben észrevétlenül eltelt a több mint két óra szórakozás. Szedtük a sátorfánkat és indultunk Sepsibükszád felé. A tópartról eleinte a kék kereszt jelzést követtük felfele amíg elértük a kráter szélét. Ott a tisztáson egy csoportképet készítettünk, majd a kék sávot követve lefele vettük az irányt. Hamarosan kiértünk az erdő szélére és kényelmesebbé vált a terepünk. Volt aki ezalatt egy zacskó gombával lett gazdagabb. A falu határában található Bugyogó borvíznél egy hosszabb pihenőt tartottunk, mialatt mindenki megkóstolhatta és vihetett haza belőle. A faluból egy rövidítésen mentünk ki a főútra és meg sem álltunk a Sepsibükszádi vasútállomásig, ahová a vonatunk megérkezése előtt fél órával megjelentünk.

Nagyon szép kirándulásban volt részünk, köszönettel minden résztvevőnek, úgy gyereknek mint felnőttnek, hogy együtt tölthettük e csodálatos szombati napot.

Fotók: