Bucsecs: Fehér-völgy - Omul-csúcs

Október 25-én, szombaton reggel Bustenibe mentünk Szabival. Gondoltuk elejébe megyünk egy kicsit a télnek és megmozgatjuk végtagjainkat a friss hóban. Na ebben csalódnunk kellett, hiszen a lehűlés ellenére semmi hó nem esett még a legmagasabb régiókban sem. Persze ezért nem keseredtünk el, hiszen a jó mozgás mindent megért.

Kora reggel indultunk az Alpin-menedékháztól (900 m / 6,00 h). Az eget vastag felhők borították és elég hűvös volt. De a reggeli gyorsabb menetelésnek köszönhetően jól bemelegedtünk. Még sötét volt, amikor a Fehér-völgy szélét elértük. Itt egy rövid pihenő után hamarosan a La Verdeata nevű tisztáson várhattuk a napfelkeltét, immár bent a völgyben (1650 m / 7,10 – 7,30 h). A sűrű felhők miatt azonban esélyünk sem volt napfelkeltét látni, sőt még az volt az érzésünk, hogy ki sem akar virradni egyáltalán.

A nyomasztó szürke homályban indultunk felfele a sziklavölgyön. Nem kis meglepetésünkre elég nagy hozamú víz folydogált, pontosan ott ahol kellett kimásznunk. Szerencsére volt lehetőségünk alkalmanként jobbról vagy balról kerülgetni a vízfolyást. Fürdésre nem volt kedvünk. Minél fennebb érve, a víz hozama egyre csökkent. A nagy szöktetőt jobbról kikerültük, majd ezen túl csak vékony vízfolyást találtunk. Az idő is kezdett javulni, a nehéz felhőket a szél kezdte igazítani kifele a völgyből. Lehetőségünk volt akár egy röpke pillantást vetnünk a környék sziklafalaira és az alattunk elterülő még álmos településekre.  Aztán visszatért a köd és elkísért bennünket egészen az Omul-csúcsig. Mi pontosan a Kostila-öv bejárata fölött álltunk meg reggelizni, az energiánkat feltölteni. Itt jó szélcsendes helyet találtunk, ki is használtuk teljes mértékben. A völgymászás során egy szomorú látványban is részünk volt. Egy zerge esett áldozatúl az orvvadászok miatt. Az egész teste ott feküdt a sziklákon, csak a feje hiányzott.

Kiértünk a Bucsecs-plató szélére (2300 m / 10,05 h). Innen rááltunk a piros kereszt jelzésre, amelyet követtünk a ködben. Egyre jobban erősödött a szél is, persze ez nem lepett meg. Az út nagyon kényelmes, inkább egy parkbeli sétáláshoz hasonlított. Igaz jól is esett a felfele mászás után. A Tornác alatt jöttünk el, immár a Babele felől jövő sárga sáv jelzéssel ellátott turistautat követve.

Megérkeztünk az Omul-csúcsra (2507 m / 11,35 – 12,30 h). A menedékházat már zárva találtuk, de volt egy másik lehetőségünk meleg, szélmentes helyre beülni. El is foglaltuk helyünket és kényelmesen elfogyaszthattuk ebédünket. Amikor kijöttünk a menedékünkről, hát csodák csodájára a szél igen jó munkát végzett, hiszen a felhőket mind eloszlatta. Gyönyörű kilátásban volt részünk minden irányban, nem érdekelt az orkán erejű szél, szorgalmasan kattogtattuk a fényképezőgépeket.

E csodás élmény után a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk le problémamentesen és immár szép időben Bustenibe (900 m / 15,30 h).

Fotók a Facebookon.

Kisbakancs-túra a Rozsnyói szoros környékén, okt 5

Gyönyörűszép őszi időjárás jellemezte az idei október 5. napját. Mindvégig hétágra sütött a Nap, ennek köszönhetően a hőmérséklet is nagyon kellemes volt. 24-en gyűltünk össze a barcarozsnyói vasútállomás mellett, ebből 11 gyerek. A legkisebb résztvevő az 1 éves és 4 hónapos Bence tisztelt meg jelenlétével. Különben már Ő is aktív kisbakancsosnak számít.

A vasútállomástól együtt mentünk az autóinkkal egészen a Rozsnyói-szoros bejáratáig. Gyalog folytattuk innen utunkat a széles makadámúton. A szorosban megfigyelhettünk néhány sziklamászót, akik ügyeskedtek felfele a magas sziklafalon. A szoroson végighaladva hamarosan egy napsütötte helyre értünk, ahol megreggeliztünk.

Az energiafelvétel nem volt hiába, hiszen az utunk elkövetkező részét meredek erdős ösvény jellemezte. Természetesen minden nagyobb kapaszkodó után lehetőség volt kifújni magunkat. A szorostól mintegy két óra járásnyira aztán kiértünk a várva várt Három Fenyő Szálló környékére. Itt pontosan elénk bukkant a Bucsecs hatalmas tömbje, sajnos dél lévén a Nap magasan hágott, így fényképezésre alkalmatlan volt. Na de akit érdekelt annak elmagyarázhattam a hegység minden csúcsát és gerincét.

A gyerekek már nagyon türelmetlenek voltak. Alig várták, hogy a beígért játszótérre megérkezzenek. Néhányan a kalandparkot próbálták, volt aki a gumicsúzdán suhant le, illetve a klasszikus játszóteret is igénybe vehettük.

A játszótér után elsétáltunk a közelben lévő Székely-tisztásra és az ott található menedékházhoz. A ház szomszédságában fapadokra telepedhettünk le ebédelni. Evés után a gyerekek egymással nagyon jól eljátszadoztak a kiszáradófélben levő magas fűben. Látva milyen jól szorakoznak, egyáltalán nem siettünk lefele.

Visszafele jövet hamar leereszkedtünk a szorosba, köszönhetően a meredek terepnek. Itt most megfigyeltünk egy elszánt ugrót, aki a magasból vetette le magát, természetesen rugalmas kötéllel biztosítva. Az esemény után hamarosan az autóinkhoz értünk és elbúcsúztunk egymástól.

Köszönet minden szülőnek és gyereknek akik eljöttek e kirándulásra és együtt lehettünk.

Fotók itt .