2017. október 18., szerda

Dél Hargita-túra, okt 15



2017 október 15-én vasárnap túrázni indultunk a Hargita-hegység déli részére. Hagyományosan vonattal és busszal utaztunk a kiindulási pontig, a Tolvajos tetőig. 11-en vettünk részt a túrán, Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről.

Még alig virradt, de mi már kint voltunk a Tolvajos tetőn, ahonnan indultunk (950 m / 7,15 h). Röviddel az indulás után, Tőke Dénes csíkszéki EKE oszlopos tagja, a Hargita-hegység teljes ismerője egy bemutatót tartott a térségről. Sajnos szürke homály jellemezte szinte az egész napot, amíg a gerincen vándoroltunk. Többnyire ködös volt az idő, így jelentősebb kilátásra esélyünk sem volt. Rendre hagytuk magunk mögött a Karós-, Tekerő-, Édesvíz- és Hirtelen pusztákat. A szürkeségben néha még felbukkant néhány őz, amelyet főleg az elől gyalogolók meg tudtak figyelni. A Tekerő-puszta végében tízóraiztunk is, de sokat nem lehetett üldögélni, hiszen hideg volt.

Megérkeztünk a Lucs mellékébe, a tőzegláp mellett haladtunk el, majd kiértünk a Csíkszentkirály – Büdösfürdő tökéletes aszfaltszőnyeggel ellátott műútra. Ezen még mentünk 4 km-t és megérkeztünk Büdösfürdőre összesen 15 km gyaloglás után. Ki lehetett próbálni a mofettát, lehetett kortyolni a borvízből, majd a Keleti Kocsmában telepedtünk le ebédelni és közben társalogni(1250 m / 11,40 – 13,00 h). Csoportkép készítése után indultunk Csíkszentkirály felé.

Útvonalunk eddig sem volt nehéz, de innen jóformán végig lefele tartottunk. Volt időnk bőven még gombászni is. Az időjárás kezdett barátságosabb lenni,  a Nap is kisütött. Leérkeztünk ismét a műútba, ahonnan négy társunk Csíkszereda felé tartott. Mi pedig legyalogoltunk Szentkirályba a műút mentén. Végigmentünk a hosszú utcán, majd egy lengő hídon keresztül átmentünk az Olton. Hamarosan a vasútállomásra érkeztünk kb 30 km menetelés után (650 m / 15,30 h).

Meg szeretném köszönni Tőke Dénesnek a sok szép és hasznos ismertetőt, amivel szolgált az út során. És köszönöm a csodálatos társaságnak, hogy velem tartottatok e vasárnapon.

Fotók:

2017. október 17., kedd

Kisbakancs-túra a gyergyói Pricskére, okt 14



2017.évnek utolsó Kisbakancs-túrája a Gyergyószentmiklós mellett található 1544 m-es Pricske tetőre volt szervezve.  Október 14-én, szombaton igazi – 5 órai – koránkelés után, 22-en gyűltünk össze Gyergyószentmiklós szélében a MOL benzinkútnál. A csapatunkban 10 gyerek volt. Innen még autóval mentünk a Csíky-kertig, ahol leparkoltunk, összecsomagoltunk és indultunk (750 m / 9,00 h).

Kissé csípős reggelen indultunk a dendrológiai parkon keresztül. Az égbolt tiszta volt, szép idő ígérkezett a mai napra. A park hatalmas fáinak árnyékából kiérve már teljes egészében sütött a Nap. Igazán jól haladtunk a friss erővel, sőt még a kápolna előtti meredek kaptató sem okozott gondot. Hamarosan meg is érkeztünk a Szent Anna kápolnához, ahonnan letekinthettünk a városra és a gyergyói medencére (950 m / 10,00 – 10, 20 h). A nagyméretű székely zászló alatt egyben meg is reggeliztünk, szemügyre vettük a célpontunkat, a Pricskét, amely még jelentős távolságra volt tőlünk.

A kápolnától lefele indultunk, majd egy nagyon kényelmes úton meneteltünk tovább. A gyerekek egy része kukacokat számláltak menet közben, ezzel próbálták elűzni a monotonitást. Aztán ahogy egyre közeledtünk a cél felé, több kisebb pihenőt is beiktattunk. A tető előtt még egy meredekebb erdei utat kellett leküzdenünk és meg is érkeztünk a Pricskén található csúcskereszt mellé (1554 m / 13,15 – 15,00 h). Gyönyörű szép időnk volt. Beláttuk a gyergyói-medence jó részét, illetve nyugatra a Görgényi- és Hargita hegységet. Ezen kívül a Gyergyói-havasok és a Nagyhagymás kelet irányban nyűgözött le bennünket. Távolban azonban még a Csalhó teteje is látszott. Nem szándékoztunk sokat időzni itt, de a gyerekek kiharcolták a hosszabb időtöltést. És hiába már a tizedik kilométernél tartottunk és 750 m szintet is legyúrtunk, ők házat akartak építeni. Sikerült is egyet összehozni, kő alappal és fenyőág tetővel. Ezen kívül még egy kis sátoralakú építmény is összejött a végére.

 Az idő kíméletlen és nagyon gyorsan elrepült. Indulni kellett lefele. Ezzel nem is volt gond, hiszen most már jóformán lefele tartott utunk. Mire visszaértünk a kápolnához,  a gyerekek kezdtek kifáradni, de a közelgő cukrászda-élmény gyorsan elfeledtette a problémát. 20 km gyaloglás után visszatértünk az autókhoz (750 m / 18,00 h). Elkocsikáztunk a város központjában található cukrászdához, ahol az egész tortakészletet elfogyasztottuk. Még szerencsére épp annyi volt, hogy elég legyen.  Ezek után búcsúzkodás ideje következett és indultunk haza. Gondolom minden gyerek aludt az autóban hazafelé.

Köszönöm mindenkinek, hogy bevállaltátok e hosszú utat. Gratulálok minden gyereknek, hiszen fantasztikus teljesítményt hajtottatok végre. Nagyon ügyesek voltatok! Találkozunk jövőre is!

Fotók: