2018. január 22., hétfő

Nagy-kő-havas munkatúra, jan 21



2018 január 21-én vasárnap munkatúrát szervezett a Négyfalusi EKE. Különböző élelmiszereket és egyébb a menedékházhoz szükséges dolgokat kellett felvinni. Nagyjából 25-en voltunk, ez a szám elég soknak bizonyult a felcipelendő dolgokhoz képest, legalábbis jómagamnak kevésnek tűnt a súly.

Na de természetesen emiatt nem szomorodtunk el, hanem szaporán kezdtük is a menetelést a Malomdomboktól (600 m / 9,45 h). Az előző napok havazásai igazi téli tájat varázsolt az egész térségre, tiszta öröm volt végre hóban gyalogolni. A munkatúra résztvevői hosszú kígyózó sorban lépegettek felfele a szerpentines úton. Sok pihenőre sem volt szükség, inkább a  folyamatos gyaloglást választotta a társaság. Minél fennebb egyre nőtt a hó vastagsága, de ez nem okozott gondot, hiszen kényelmes ösvény volt törve benne. Néha a szél meglebbentette a fák tetejét, ahonnan lényeges mennyiségű havazót kaptunk a nyakunkba. Szórakozásnak tökéletes volt.

A menedékház előtt szép kilátás volt a Csukás-hegység irányába, illetve a Barcasági-medencére (1630 m / 12,00 – 13,30 h). Bent már vártak ránk a kedves gondnokok – Anikó és Attila – akiktől nem maradt el a szuperfinom menedékházas leves. Nagyon jó hangulatban telt el az ottlét, számomra kiderült, hogy a Négyfalusi EKE újraalakulása óta ez volt pontosan a 200-ik túrája. Ezúton gratulálok nekik.

Pihenés után búcsúzkodtunk. A társaság kissé szétvált, mivel néhányan a csúcsra is szerettek volna kimenni. Volt aki a menedékházban maradt és volt aki elindult lefele. Én az utóbbiak közé tartoztam. Kényelmesen jó iramban haladtunk, ennek köszönhetően jó idejében visszaértünk az autóinkhoz (600 m / 15,00 h).

Köszönöm a Négyfalusi EKE társaságát és igyekezni fogok máskor is részt venni főleg a munkatúrákon.

Fotók:

2018. január 7., vasárnap

Nagy-kő-havas-túra, jan 6



2018 január 6-án szombaton 21-en gyűltünk össze a Malomdomboknál. A csapatunk tagjait a MagasCseke is bővítette. Úgy adódott, hogy a Brassói EKE is ugyanide szervezte hagyományos túráját, tehát jóformán a menedékházig, majd a csúcsig együtt mentünk, szépszámú turistacsoportot képezve. A családi út irányába indultunk (600 m / 8,45 h). A friss reggelen jól lehetett haladni, a mai nap szépre ígérkezett. A szerpentines ösvény után már a Medveszakadék tetején találtuk magunkat. Az elmúlt napok enyhe időjárásának köszönhetően a hó még innen is egy picit fennebb jelent meg. A felső tisztást, már jelentős hótakaró borította, fent a menedékháznál úgy fél méteres lehetett. A hóban ösvény volt kialakítva, így az előrehaladás egyáltalán nem okozott gondot.

Felértünk az EKE-menedékház elé (1630 m / 11,40 h). Már voltak akik jóval előttünk érkeztek meg. Odabent nagy volt a népsűrűség, de azért kaptunk helyet. A nagyon finom „menedékházas levest” percek alatt elfogyasztottuk. Jól megpihentünk, falatoztunk, egyik túratársunk saját készítésű itókáját szinte kötelező volt megkóstolni, hiszen 40 féle keleti fűszerből készült és Unikummal volt nemesítve. A pihenő után a ház előtt csoportképet készítettünk és indultunk is tovább miután elbúcsúztunk Attilától és Anikótól, a kedves gondnokoktól (1630 m / 12,40 h).

A csúcsig is jól kitaposott ösvényen mentünk elég húzós iramban (1844 m / 13,15 – 13,50 h). Odafentről gyönyörű kilátásban volt részünk a szélrózsa minden irányába. Az egész Barcasági és Háromszéki medencét be lehetett látni. Észak irányban a Nagyhagymás-hegységig minden látható volt. Nem is beszélve a Kárpátkanyar hegyeiről, plusz a Bucsecs, Királykő, Jézer magashegységek büszkén tornyosultak a kristálytiszta ég felé. A Fogarasi-havasoknál az Urlea pici háromszöge zárta a látóhatárt, amely néhol 150 km-ig is terjedt. A csúcson egy adott pillanatban jó sokan voltunk, hiszen a Brassói-, Csíkszéki- és Háromszéki EKE tagjai jellemezték a csoportot.

A látványos panorámák lefotózása után indultunk lefele. Elbúcsúztunk a brassóiaktól, hiszen, ők visszamentek a menedékház felé. Mi a Tamina-vízesés felé mentünk, Felső Tömös irányába. Az ösvény már nem volt anyira taposva és a Nap által meglazított hóban biza néhol jól belesüppedtünk. De mivel lefele tartottunk, így semmi nehézséget nem okozott az ereszkedés. Egy jó darabig a Bucsecs hatalmas tömbjét figyelhettük akár menés közben is amely végig előttünk volt. Aztán következett egy erdei ösvényen való meredek ereszkedés, amely jó gyorsan sikerült. Leértünk a Tamina-vízesés fölé, és mivel bőven volt időnk így bejártuk bónuszként azt is (1200 m / 15,30 – 16,00 h). Jelenleg a szoros jól járható volt, nem csúszott, jeget sem találtunk.

A szoros után egy egyszerű ereszkedés következett, immár száraz terepen egészen a főútig. Itt elbúcsúztunk a MagasCseke tagjaitól, mivel autókkal megoldották a hazamenetelt. Néhányan amennyien maradtunk még elsétáltunk a felső tömösi vasútállomásig, ahol pontot tettünk a túra végére (750 m / 17,00 h).

Külön köszönet a MagasCseke tagjainak, hogy részt vettetek a túrán és közösen egy igen jókedvű társaságot alkothattunk. Így a végére megemlíthetjük, hogy a mai túrának nemzetközi jellege is volt, hiszen csapatunkat egy máltai fiatalember bővítette, akiben egy kedves, jólelkű, igazi turistát ismerhettünk meg.
                                                                                                                                                                                
Fotók: