2018. április 23., hétfő

Kirándulás Felső Csernáton környékére, ápr 22



2018 április 22-én vasárnap 21-en gyűltünk össze az Ika-vár alatt. Később még hozzánk csatlakozott egy család, illetve amikor a kirándulásról visszatértünk, már várt ránk a 88 éves Sanyi bácsi is Mónikával. Úgyhogy összesen 26 résztvevővel számolhatunk. Többnyire gyerekekkel érkező családok alkották csapatunkat, szinte mintha Kisbakancs-túrán lettünk volna.

Csodálatos nyárias időben volt részünk egész nap. Célunk nem is a túrázás volt, hiszen alig érte el 5-6 km-t az egész napos útvonalunk. Inkább lazítani akartunk a Csókás-feredő melletti tisztáson. Hát ez sikerült is, több mint 2 órát töltöttünk a pihenéssel. Azalatt a gyerekek játszadoztak, a felnőttek beszélgettek, tehát mindenki kapott magának való foglalatosságot. A pihenő előtt azonban meglátogattunk egy gazdaságot, ahol a gazda szívélyesen bemutatta a háziállatait. Tyúktól récéig, malactól nyúlig, szamártól kicsi-és nagy kutyákig mindent megnéztünk. Persze a gyerekek nagyon oda voltak értük.

A pihenő után visszamentünk az Ika várhoz. Ide néhányan már nem másztak ki, mert a gyerekeiket „meghúzta” a levegő. Na de mi kimentünk, ott felolvastuk a vár legendáját és csoportkép után lejöttünk autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól. Sanyi bácsiék már vártak ránk, nagyon jól esett a találkozás. Elmondása szerint lehet nem bírta volna ki a gyaloglást amelyet én kétlek, hiszen idehaza egyfolytában biciklivel közlekedik most is. Szeretettel várjuk máskor is!

Köszönöm e szép csapatnak, hogy együtt lehettünk e csodálatos sétakiránduláson.

Fotók itt

2018. április 16., hétfő

Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban, ápr 15


Csodálatos tavaszi napnak néztünk elébe 2018 április 15-én vasárnap. De még csodálatosabb volt a társaság, hiszen 166-an tiszteltek meg jelenlétükkel e kiránduláson. E népes társaság között 70 gyerek volt. Ezen kívül még egy kutyus is velünk tartott. Enyhén fogalmazva még álmodni sem mertem volna, hogy ilyen népes csoporttal fogunk valaha is kirándulni, de most megtörtént. Azt már írnom sem kellene, hogy megdőlt az eddigi Kisbakancs-történelemben a létszámrekord. Még egy jóforma tábornak is beillett volna, amikor a Hidegaszó- és Vargyas-pataka összeömlésénél találkozott az egész társaság. Hát öröm volt nézni, ugyanakkor kezdtem gyanakodni a túra útvonalának teljes lejárásának sikerében. De szerencsére nagyon sok segítőkész ember egyből felajánlotta segítségét, így belevágtunk.

Tehát a fent megjegyzett patakok összefolyásától indultunk (600 m / 11,00 h). A Kőalja-tisztás megtelt a népes társasággal és nagy meglepetésre együtt is sikerült menni. Lemaradva senki nem volt. Természetesen amikor a Vargyas-patak szélén sétáltunk, akkor kígyózó sor alakult ki, de másképp nem is lehetett volna. Jól haladtunk, ennek köszönhetően hamar megérkeztünk az Orbán Balázs-barlang szájához. Mielőtt felmentünk volna, egy sziklamászó párost is megcsodáltunk, ahogyan araszoltak felfele a meredek sziklafalon. Bementünk a barlang előterébe, ahol igyekeztem elmondani lehetőleg mindenkinek a Csala-tornya mondáját (650 m / 12,00-12,20 h). Persze a nagy társaság nem lehetett idefent egyszerre, hiszen be sem fértünk volna az amúgy méretes barlanszájba. Lefele menet egy szerencsés kimenetelű baleset is történt, egy kisgyerek – Sanyika – a vaslépcsőn gondolom nem előkelő figyelemmel ereszkedett és ennek eredményeképpen jó hosszasan bukdácsolt. Szerencsére egy ijedtséggel megúszta. De nem csak ő ijedt meg hanem én is, ezért minden családnak külön felhívtam a figyelmét az elővigyázatosságra, főleg az elkövetkező útszakaszon.

Tovább mentünk és a Pionírok-ösvényén felkapaszkodtunk a Kőmezőre. Útközben csodálatos rálátásunk volt az alattunk levő gyorssodrású patakra. Maximálisan odafigyeltünk lehetőleg mindenkire. A keskeny ösvényen hosszasan elnyúlt a társaság, de időben csak alig 20 perc telt el amíg az utolsó személy is felért. A segítő személyek és én is igyekeztünk eközben előre-hátra menni, hogy megbizonyosodjunk mindenki rendben van. Végre felért az egész csapat a Kőmezőre, ahol a várva-várt pihenőt is megtartottuk (800 m / 13,00 – 14,15 h).

Leültünk enni, a gyerekek ezen hamar túltették magukat, inkább elmentek játszadozni. Ennek főképpen örültünk. Volt aki frizbizett, mások egyszerűen futkároztak, egy elpusztult kígyót is meg lehetett figyelni, de volt aki inkább aludt vagy napozott.

Csodálatosan telt a pihenőóra, de aztán menni kellett, mert még egy jó kapaszkodó előttünk volt. Először megnéztük a Tatár-kápolna romjait, majd megkezdtük a meredek kapaszkodót sziklás terepen a Mál-tető felé. A sziklákon jobban lehetett haladni, de aztán következett egy bokrosabb szakasz is, amely jelentősen nehezítette előrehaladásunkat. Na de a Kisbakancsosok nem hátrálnak meg, úgyhogy a jó harcias küzdelmünknek győzelem volt a vége, pontosan a Mál-tetőn a székely zászló alatt (930 m / 15,15 – 15,45 h). Szép kilátásunk volt főleg a Dél Hargita gerincére és természetesen az alattunk levő Vargyas völgyére.

Megkezdtük az ereszkedést a végcélunk felé. Úgy döntöttünk, hogy a kényelmesebb de egy picit hosszabb útszakaszt választunk lefele menet. A rövidebb nagyon meredek és bokros lett volna, az utóbbiból elegünk volt. Tehát kényelmes, széles erdei ösvényen ereszkedtünk le a Vargyas-patak mellé. Útközben rengeteg medvenyomot lehetett tanulmányozni. A patak mellett bevártunk mindenkit és egy csoportképre össze is gyűjtöttük a társaságot. Innen az autóink alig 5 perces sétára voltak, ígyhát következett az elbúcsúzás pillanata (600 m / 17,30 h).

Elsősorban köszönetet szeretnék mondani az Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesületnek az útmutatásokat. Köszönöm azoknak a személyeknek, akik végig segítettek a túra lebonyolításában, éspedig Palikának, Gergőnek, Zolinak, Júliának és Attilának a nehéz sepregető szerep elvállalásában, ezen kívül Jancsó Zsoltnak, Finta Tihamérnak és Fekete Mihálynak (Szamuráj) akik még pluszban odafigyeltek a társaságra. Köszönöm a vargyasi Szász Ferenc (Joe) barátomnak, aki elől segített be az útvonalon. Természetesen köszönöm mindenkinek akik eljöttetek, hiszen különös élmény volt ekkora csapattal ilyen szép napon és szép útvonalon kirándulni.

Fotók itt

2018. április 8., vasárnap

Dobollói Piliske-túra, ápr 7


2018 április 7-én szombaton, 22-en gyűltünk össze a Nyéni-hágó tetején (850 m / 9,10 h). A háromszéki EKE túrájára készültünk indulni Mester Nagy Ildikó vezetésével. Már itt előre megjegyezném, hogy a résztvevők között volt egy nagybányai fiatalamber is, pontosabban az EKE Gutin osztálytól, aki e túra miatt jött a messzi távolból közénk. Köszönet érte.

A túravezetőnk egy ügyes tornagyakorlat-sorozattal indította a napot, amely megszokottá kezdett válni Ildikó túráin. Röviden történelmileg is bemutatta a környék tudnivalóit, majd indultunk. Borús idő jellemezte a reggelt, de később kisütött a Nap és a túra hátralevő részében nagyon kellemes meleg volt. Laza tempóban és mind a 22-en egy csoportban haladtunk egy széles szekérúton. A séta kellemes, nagyon enyhe emelkedőkkel tarkítva. Egy kis medvehagymalelőhelyet is találtunk, azonnal előszedtük a zacskókat és gyűjteni kezdtük. Elenyésző mennyiséget szedtünk, de túravezetőnk jelezte, hogy később több is lesz.

Folytattuk utunkat a kényelmes terepen, főleg fiatal erdőben. Az út elég saras volt az előző nap esőzéseinek köszönhetően. Hamarosan jobbról az erdőben, picit lejjebb az ösvényünktől egy hatalmas zöld foltot láttunk a barna avar közepén, ez nem volt más mint a medvehagyma. Nosza neki is álltunk rendesen, mindenki annyit szedhetett amennyit elbírt. Nem is tudom pontosan, de egy órát is eltölthettünk itt. Aztán végül Ildikó fújta az indulót, hiszen a neheze hátra volt.

Még tartott egy ideig könnyű útszakaszunk, de később fokozottan meredekké változott a terep. Az avarban kövek is előbukkantak, amely fokozott elővigyázatosságot követelt. A meredek ösvénynek azonban jó oldala is volt, hiszen hamar kivezetett a mai útvonalunk legmagasabb pontjára, a Dobollói Piliskére (1224 m / 13,30 – 13,45 h). Sokat nem időztünk itt, mert a csúcs erdőben van és alig vártuk, hogy napsütéses pihenőben legyen részünk. Ezért itt elkészítettük a csúcsfotókat, felköszöntöttük Baka Ákost születésnapja alkalmából és gyorsan le is mentünk a közeli tisztásra falatozni, pihenni a várva várt napsütésben (1180 m / 14,00 – 15,00 h). Falatozás közben a nagybányai fiatalember turistafolyóiratokat nyújtott át böngészésképpen. Hóvirággal teli tisztáson üldögéltünk, majd előkerült egy 1942-ből való helyi térkép amelyet jó alaposan szemügyre vehettünk.

Pihenő után elindultunk lefele Dobolló irányába. Itt már jóformán erdőmentes terepen ereszkedtünk. A párás levegőnek köszönhetően csak a Baróti-hegység vonulatát véltük felfedezni, na meg Sepsiszentgyörgy városát. A folyamatos ereszkedőnek köszönhetően hamar beérkeztünk a faluba.  A túravezetőnk kezdeményezésére különleges búcsúzkodási formával tettünk pontot a túra végére (650 m / 16,10 h).

Köszönet Mester Nagy Ildikónak, a mai túravezetőnek, aki különleges és jellegzetes módon szervezi kirándulásait. Jövőben több ilyen akciót is elvárunk tőle J

Fotók itt