2018 április 7-én szombaton, 22-en gyűltünk össze a Nyéni-hágó tetején (850
m / 9,10 h). A háromszéki EKE túrájára készültünk indulni Mester Nagy Ildikó
vezetésével. Már itt előre megjegyezném, hogy a résztvevők között volt egy
nagybányai fiatalamber is, pontosabban az EKE Gutin osztálytól, aki e túra
miatt jött a messzi távolból közénk. Köszönet érte.
A túravezetőnk egy ügyes tornagyakorlat-sorozattal indította a napot, amely
megszokottá kezdett válni Ildikó túráin. Röviden történelmileg is bemutatta a
környék tudnivalóit, majd indultunk. Borús idő jellemezte a reggelt, de később
kisütött a Nap és a túra hátralevő részében nagyon kellemes meleg volt. Laza tempóban
és mind a 22-en egy csoportban haladtunk egy széles szekérúton. A séta
kellemes, nagyon enyhe emelkedőkkel tarkítva. Egy kis medvehagymalelőhelyet is
találtunk, azonnal előszedtük a zacskókat és gyűjteni kezdtük. Elenyésző
mennyiséget szedtünk, de túravezetőnk jelezte, hogy később több is lesz.
Folytattuk utunkat a kényelmes terepen, főleg fiatal erdőben. Az út elég
saras volt az előző nap esőzéseinek köszönhetően. Hamarosan jobbról az erdőben,
picit lejjebb az ösvényünktől egy hatalmas zöld foltot láttunk a barna avar
közepén, ez nem volt más mint a medvehagyma. Nosza neki is álltunk rendesen,
mindenki annyit szedhetett amennyit elbírt. Nem is tudom pontosan, de egy órát
is eltölthettünk itt. Aztán végül Ildikó fújta az indulót, hiszen a neheze
hátra volt.
Még tartott egy ideig könnyű útszakaszunk, de később fokozottan meredekké
változott a terep. Az avarban kövek is előbukkantak, amely fokozott
elővigyázatosságot követelt. A meredek ösvénynek azonban jó oldala is volt,
hiszen hamar kivezetett a mai útvonalunk legmagasabb pontjára, a Dobollói
Piliskére (1224 m / 13,30 – 13,45 h). Sokat nem időztünk itt, mert a csúcs
erdőben van és alig vártuk, hogy napsütéses pihenőben legyen részünk. Ezért itt
elkészítettük a csúcsfotókat, felköszöntöttük Baka Ákost születésnapja
alkalmából és gyorsan le is mentünk a közeli tisztásra falatozni, pihenni a
várva várt napsütésben (1180 m / 14,00 – 15,00 h). Falatozás közben a
nagybányai fiatalember turistafolyóiratokat nyújtott át böngészésképpen. Hóvirággal
teli tisztáson üldögéltünk, majd előkerült egy 1942-ből való helyi térkép
amelyet jó alaposan szemügyre vehettünk.
Pihenő után elindultunk lefele Dobolló irányába. Itt már jóformán
erdőmentes terepen ereszkedtünk. A párás levegőnek köszönhetően csak a Baróti-hegység
vonulatát véltük felfedezni, na meg Sepsiszentgyörgy városát. A folyamatos
ereszkedőnek köszönhetően hamar beérkeztünk a faluba. A túravezetőnk kezdeményezésére különleges búcsúzkodási
formával tettünk pontot a túra végére (650 m / 16,10 h).
Köszönet Mester Nagy Ildikónak, a mai túravezetőnek, aki különleges és
jellegzetes módon szervezi kirándulásait. Jövőben több ilyen akciót is elvárunk
tőle J
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése