Csodálatos tavaszi napnak néztünk elébe 2018 április 15-én vasárnap. De még
csodálatosabb volt a társaság, hiszen 166-an tiszteltek meg jelenlétükkel e
kiránduláson. E népes társaság között 70 gyerek volt. Ezen kívül még egy kutyus
is velünk tartott. Enyhén fogalmazva még álmodni sem mertem volna, hogy ilyen
népes csoporttal fogunk valaha is kirándulni, de most megtörtént. Azt már írnom
sem kellene, hogy megdőlt az eddigi Kisbakancs-történelemben a létszámrekord. Még
egy jóforma tábornak is beillett volna, amikor a Hidegaszó- és Vargyas-pataka
összeömlésénél találkozott az egész társaság. Hát öröm volt nézni, ugyanakkor
kezdtem gyanakodni a túra útvonalának teljes lejárásának sikerében. De szerencsére
nagyon sok segítőkész ember egyből felajánlotta segítségét, így belevágtunk.
Tehát a fent megjegyzett patakok összefolyásától indultunk (600 m / 11,00
h). A Kőalja-tisztás megtelt a népes társasággal és nagy meglepetésre együtt is
sikerült menni. Lemaradva senki nem volt. Természetesen amikor a Vargyas-patak
szélén sétáltunk, akkor kígyózó sor alakult ki, de másképp nem is lehetett
volna. Jól haladtunk, ennek köszönhetően hamar megérkeztünk az Orbán
Balázs-barlang szájához. Mielőtt felmentünk volna, egy sziklamászó párost is
megcsodáltunk, ahogyan araszoltak felfele a meredek sziklafalon. Bementünk a
barlang előterébe, ahol igyekeztem elmondani lehetőleg mindenkinek a
Csala-tornya mondáját (650 m / 12,00-12,20 h). Persze a nagy társaság nem
lehetett idefent egyszerre, hiszen be sem fértünk volna az amúgy méretes
barlanszájba. Lefele menet egy szerencsés kimenetelű baleset is történt, egy
kisgyerek – Sanyika – a vaslépcsőn gondolom nem előkelő figyelemmel ereszkedett
és ennek eredményeképpen jó hosszasan bukdácsolt. Szerencsére egy ijedtséggel
megúszta. De nem csak ő ijedt meg hanem én is, ezért minden családnak külön
felhívtam a figyelmét az elővigyázatosságra, főleg az elkövetkező útszakaszon.
Tovább mentünk és a Pionírok-ösvényén felkapaszkodtunk a Kőmezőre. Útközben
csodálatos rálátásunk volt az alattunk levő gyorssodrású patakra. Maximálisan
odafigyeltünk lehetőleg mindenkire. A keskeny ösvényen hosszasan elnyúlt a
társaság, de időben csak alig 20 perc telt el amíg az utolsó személy is felért.
A segítő személyek és én is igyekeztünk eközben előre-hátra menni, hogy
megbizonyosodjunk mindenki rendben van. Végre felért az egész csapat a
Kőmezőre, ahol a várva-várt pihenőt is megtartottuk (800 m / 13,00 – 14,15 h).
Leültünk enni, a gyerekek ezen hamar túltették magukat, inkább elmentek
játszadozni. Ennek főképpen örültünk. Volt aki frizbizett, mások egyszerűen
futkároztak, egy elpusztult kígyót is meg lehetett figyelni, de volt aki inkább
aludt vagy napozott.
Csodálatosan telt a pihenőóra, de aztán menni kellett, mert még egy jó
kapaszkodó előttünk volt. Először megnéztük a Tatár-kápolna romjait, majd
megkezdtük a meredek kapaszkodót sziklás terepen a Mál-tető felé. A sziklákon
jobban lehetett haladni, de aztán következett egy bokrosabb szakasz is, amely
jelentősen nehezítette előrehaladásunkat. Na de a Kisbakancsosok nem hátrálnak
meg, úgyhogy a jó harcias küzdelmünknek győzelem volt a vége, pontosan a
Mál-tetőn a székely zászló alatt (930 m / 15,15 – 15,45 h). Szép kilátásunk
volt főleg a Dél Hargita gerincére és természetesen az alattunk levő Vargyas
völgyére.
Megkezdtük az ereszkedést a végcélunk felé. Úgy döntöttünk, hogy a
kényelmesebb de egy picit hosszabb útszakaszt választunk lefele menet. A rövidebb
nagyon meredek és bokros lett volna, az utóbbiból elegünk volt. Tehát kényelmes,
széles erdei ösvényen ereszkedtünk le a Vargyas-patak mellé. Útközben rengeteg
medvenyomot lehetett tanulmányozni. A patak mellett bevártunk mindenkit és egy
csoportképre össze is gyűjtöttük a társaságot. Innen az autóink alig 5 perces
sétára voltak, ígyhát következett az elbúcsúzás pillanata (600 m / 17,30 h).
Elsősorban köszönetet szeretnék mondani az Elveszett Világ
Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesületnek az útmutatásokat.
Köszönöm azoknak a személyeknek, akik végig segítettek a túra lebonyolításában,
éspedig Palikának, Gergőnek, Zolinak, Júliának és Attilának a nehéz sepregető
szerep elvállalásában, ezen kívül Jancsó Zsoltnak, Finta Tihamérnak és Fekete
Mihálynak (Szamuráj) akik még pluszban odafigyeltek a társaságra. Köszönöm a
vargyasi Szász Ferenc (Joe) barátomnak, aki elől segített be az útvonalon.
Természetesen köszönöm mindenkinek akik eljöttetek, hiszen különös élmény volt
ekkora csapattal ilyen szép napon és szép útvonalon kirándulni.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése